Nem fog rajtuk a rózsa mérge

De nemcsak a külsejük, életmódjuk is nagyon különleges. Például az elválaszthatatlan barátságuk a halálos mérgű tengeri rózsával, ami sokáig rejtély volt a kutatók számára. A bohóchal a rózsa tapogatói között úszkálva, annak az ölelésében él, ott teljes biztonságban érzi magát. (Igen, mert a tengeri rózsa a veszedelmes mérgével távol tartja a hal minden ellenségét.)
De honnan a kiváltság, hogy a rózsa mérge nem fog rajta? A tudósok megfigyelték: amikor a kis bohóchal életében először közelíti meg a tengeri rózsát, nagyon óvatos. Csak egy-két tapogatóját érinti meg finoman, majd elúszik. Ekkor azonban egy-két mérgező csalánsejt beléfúródik, és egy védekező rendszer kiépülését indítja el a szervezetében: nem más ez, mint a hal egész testét bevonó kocsonyás védőréteg, ami tökéletesen megvédi a tengeri rózsa mérgétől.
További talányt jelentett a kutatóknak, hogy a rózsák közelében kikelő fiatal halak, amelyeket lárva korukban elsodor „fészkükből” az óceáni áramlat, hogyan találnak vissza az otthonukat jelentő rózsákhoz. A kérdésre egy kísérletsorozattal derítettek fényt, eredményét a napokban tették közzé. Kiderült: ebben nemcsak a rózsák szaga az iránymutató, mint korábban föltételezték, hanem a vízbe hullott levelek illata is (a levelek annak a szigetnek a fáiról származtak, amely annak a korallzátonynak a közvetlen közelében fekszik, ahol a bohóchalak „otthona” van). A megfigyelés általános érvényű tanulsága pedig: a korallzátonyokat nemcsak magukban, hanem a teljes természeti környezetükkel, a szigetekkel együtt kell védeni.