150 éves a Gerbeaud

S hogy ki volt az ő elődje, aki megvalósította az álmot: legyen Pesten egy elegáns cukrászda, ahol tisztes polgárok, de olykor még a hozzájuk leereszkedett arisztokraták is kávézgathatnak, a komissiózásban elfáradt éltes hölgyek megpihenhetnek és édes mandulalikőrt kóstolgathatnak. Ahol csinos színésznőcskék randevúzhatnak tekintélyes urakkal – de szigorúan csak az első egy-két alkalomig, hogy aztán eldugottabb helyre tegyék át székhelyüket, hiszen itt, a Gizella téren mindenki összefut, aki csak számít.
A soproni cukrászdinasztiából származó Kugler Henrik (1830–1905) Európa-szerte gyűjtögette a tapasztalatokat, mielőtt 1858-ban megnyitotta teát és különleges süteményeket kínáló üzletét a mostani cukrászda háztömbjének túlsó oldalán. Elsőként valósította meg azt a merész ötletet, amelyet Párizsban lesett el: az üzlet előtt, a kövezetre állított asztalokkal, székekkel várta a vendégeket, akik fogyasztás közben elnézegethették az utca forgatagát is. A Kugler-cukrászat 1870-ben tette át székhelyét a Gizella térre (a mai Vörösmarty térre). Nagy sikere volt bonbonjainak, tortáinak és a kuglernek nevezett mignonjainak.
A mester 1882-ben ismerkedett meg Párizsban a genfi születésű francia svájcival, Emil Gerbeaud-val (1854–1918), akit két évvel később Pestre hívott. Az üzlet vezetését akkor átvevő Gerbeaud nagy lelkesedéssel látott munkához, megsokszorozta a személyzet számát, kiszállítást is vállalt, úgy nagy tételben, mint kétszeletes csomagocskában. Új termékeket vezetett be, különleges krémeket és vagy százféle teasüteményt. Ő alkotta meg az olyan finomságokat, mint a macskanyelv, a konyakmeggy, a csokidrazsé és a róla elnevezett zserbószelet. A cukrászdában franciás hangulatot honosított meg, ami mind a berendezés finom eleganciájában, mind a csinos felszolgáló kisasszonyok úrias modorában, mind pedig a párizsias ízléssel kitalált könnyű édességek óriási választékában megnyilvánult.
A második világháború után persze a Gerbeaud-t is államosították, és mivel a Vörösmarty téren működött, hát – nem túl szerencsésen – a magyar irodalom legkomorabb költőjéről nevezték el. Bár a szocializmus évtizedei nemigen kedveztek a kifinomult vendéglátásnak, azért a cukrászda, amennyire lehetett, igyekezett megőrizni hagyományait és eleganciáját. A Gerbeaud felirat 1984-ben került vissza az épületre, amelyet 1997-ben renováltak, visszaállítva a régi szépségét.