Szúrópróba földlakóknak

Mi ihlette Munch Sikoly című híres festményének vad háttérszíneit vagy Byron Sötétség című versének világvége-hangulatát? Talányos kérdések! Ezek még a természettudományoktól messzire esett bölcsészlelkűeket is az ELTE kőzettan–geokémiai tanszékére csalogatták.
Az elmúlt két évezred számos vulkánkitörésének hatása képletesen megrengette az egész világot. Hozzánk térben közelebb esik Laki, ahol 1783-ban Izland legnagyobb katasztrófája esett meg. A vulkánkitöréskor 25 km hosszú hasadék keletkezett, e mentén 130 kráter jött létre, a lávaszökőkutak 800-1400 méter magasra szöktek. Az akkori lakosság egyötöde (9 ezer ember) halt meg, főként a tragédiát követő éhínség során. A vulkánok a kitöréseknél sokkal nagyobb kárt képesek okozni a tartós klímaváltozással – magyarázza Harangi Szabolcs tanszékvezető professzor. Európa-szerte 1783 nyara melegrekordot, a tél hidegrekordot hozott. 1784 tavaszán áradások pusztítottak.
Az indonéziai Tambora 1815. áprilisi kitörése százezer ember halálát követelte. Csak nyár nélküli évként emlegették 1816-ot, mikor is Észak-Amerikában júliusban hóviharok dúltak, nálunk pedig barna hó esett. A szintén indonéz Krakatau 1883-as ébredésének hangja 3500 km-rel távolabb is hallatszott, a nyomáshullám pedig hétszer kerülte meg a Földet.
És hogy mit láttunk mindezekből mi itt, Európában? Érdemes felütni a képzőművészeti albumot például  Turner 1820 körüli naplementéinél: a korábbi színpompás egeket valami áthatolhatatlan, fojtó köd uralja, ami mögül épp csak felsejlik a nap.
A félelmetes múlt után legalább ilyen elrettentő számomra a jövő – már amikor az informatika területére tévedek a Millenárison. A hackelés „tudományából” jobbára annyit értek meg, hogy  a milliós értéket előállító gyártósor vezérlő számítógépét a parkolóból egy egyszerű wifi-kapcsolattal át lehet programozni. Már ha a cég nem gondoskodik a védelemről! Ebben mi, egyszerű honpolgárok sem jeleskedünk: mikor az informatikai rendszerek védelmében élen járó Kürt Zrt. munkatársa kivetítette a leggyakrabban választott jelszavainkat, hát, bizony a felismeréstől a közönség harmadának a levegőbe lendült a keze…
Egy lány a Marsról – hatásvadász módon így konferálhatnám fel Boros-Oláh Mónika előadását. Valójában idén tavasszal hatfős magyar legénység járt az amerikai Utah állambeli Mars-szimulációs bázison, ennek volt a tagja a 33 éves lány is. Higgyék el, van egy diszkrét bája a fényképeknek, amint „földijeink” a kősivatagban szkafanderekbe bújva épp kipróbálják, milyen nehézségekkel találkozhatnak a jövő Mars-utazói! A NASA 2035-re teszi a vörös bolygóra szállás időpontját, s az is reális elképzelés, hogy űrutazóink a Holdra tennék a bázisukat, és onnan szállnának tovább.
Ennyi komoly tudományos tételt muszáj levezetni a Csodák palotájában. Mondjuk a fakírágyon. Erős idegzetű szülők előnyben! Mert a fizikatanulmányaiktól tisztes távolságba korosodottaknak már kellő önuralom kell végignézni azt, ahogy kiskamaszuk végigfekszik az ötezer szögön. Onnan hadarja, hogy nem szúr, mert a terhelés ötezerfelé oszlik. És a modern kor gyermeke a Münchhausen-emelőnél meg az Arkhimédész-vízoszlopnál is tartogat valami okosságot, amit a játékos kísérletek során percek alatt tett magáévá – miközben az ősök, némi fáziskéséssel, még mindig görcsösen törik a fejüket, hogy miért lesz a hangjuk olyan, mint Donald kacsáé, ha héliumot szippantanak be…
Mintha nekik találták volna ki a Kürt Band koncertjét! Mi bajunk a jövővel, ha „Kürtiék” munka után képesek így LGT-számokat előadni?! Tudomány, nem is akármilyen.