Szemétládánk, az űr

Amikor tavaly télen megsemmisítettek egy öreg kínai műholdat, az akció 2300 különböző nagyobb (radarral követhető) hulladékkal és mintegy 35 ezer egy centiméternyi méretű törmelékkel „gazdagította” azt a Földet övező „gyűrűt”, amely kimustrált műholdak, kiégett rakétafokozatok darabjaiból, az űrhajósok által elhagyott szerszámokból, munkakesztyűkből áll. Amelyek ott keringenek a bolygónk körüli pályán, némelyikük veszedelmesen nagy, másodpercenként több kilométeres sebességgel száguldva. S amelyek még azzal is növelik a veszélyt, hogy egymással ütközve tovább darabolódnak: sokasítják az űrszemetet.

Némi vigaszt jelent, hogy idővel csökken az űrhulladékok pályájának magassága, így ha a légkör sűrűbb, Földünkhöz közelibb tartományába kerülnek, a súrlódás miatt elégnek. Legalábbis a kisebb darabok, mert akadnak jócskán olyanok, amelyek megpörzsölődve, megfogyatkozva ugyan, de elérik a felszínt. Mindeddig nem estek senki fejére, mindöszsze egy olyan esetet jegyeztek föl, amikor – tíz éve – egy féltenyérnyi, hordozórakétáról leszakadt burkolat esett egy asszony vállára.
A kutatók jelenleg 13 ezerre becsülik a tenyérnyinél nagyobb és 600 ezerre az egy centimétert meghaladó űrszemétdarabok mennyiségét, amelynek alapján egyesek szerint már most föl lehetne állítani az űrtevékenységre veszélyes övezetet jelző táblát a Föld körüli pálya mentén. Ennek okán megindultak a kutatások arra nézve is, hogyan lehetne legalább részben eltakarítani az egyre csak gyülemlő űrszemetet.