Vivát, Benyovszky!

Benyói és urbanói Benyovszky Móric a Nyitra megyei Verbón (ma Vrbové, Szlovákia) jött a világra. Lovassági tábornok apja nyomdokait követve, 14 évesen kezdett katonáskodni, és részt vett a poroszok elleni hétéves háborúban (1756–1763). Amíg ő távol hadakozott, rokonai kiforgatták vagyonából, és amikor hazatérve fegyverrel próbálta jussát visszaszerezni, ezért Mária Terézia száműzte birodalmából. 
Hollandiai és németországi útjain kitanulta a hajózást és a hajókészítést, majd Lengyelországban élő nagybátyja birtokán telepedett le és feleségül vette Hönsch Zsuzsannát. 1768-ban csatlakozott a Nagy Katalin orosz cárnő által trónra segített, a lengyel nemesség „aranyszabadságát" megtörni akaró II. (Poniatowski) Szaniszló Ágost király ellen alakult bari konföderációhoz. A felkelők seregében ezredesi, majd tábornoki rangot ért el. 1769. május 20-án megsebesült és a kozákok fogságába esett. A rabságból megszökött, ám elfogták és Szibériába, a kamcsatkai Bolsereck telepre deportálták. Az egy évig tartó, gyalog megtett út során kezdte írni naplóját. A művelt és megnyerő modorú magyar gróf elnyerte a helyi kormányzó bizalmát és lányának szívét, Afanaszját feleségül is vette. 
Viszonylagos szabadságát kihasználva 1771 májusában lázadást szított, 96 társával elfoglalt egy hajót és elmenekültek. Amikor lázadás tört ki a hajón, erővel és diplomáciai tehetségével lett úrrá a helyzeten. A Kamcsatkai-félszigetet megkerülve jutottak el a Bering-szorosig, ahol a jégzajlás miatt vissza kellett forduljanak. Cook kapitányt hét évvel megelőzve, Alaszka partjait és az Aleut-szigeteket érintve eljutottak Japánba, onnan For­mo­sára (a mai Tajvanra), majd Makaón állapodtak meg, itt halt meg a velük tartó Afa­naszja. 
Benyovszky a hajó eladásából szerzett pénzen 1772-ben Franciaországba hajózott. Kieszközölt egy kihallgatást és meggyőzte XV. Lajos királyt, hogy képes a franciák által régen kiszemelt, stratégiai jelentőségű Madagaszkáron gyarmatot létrehozni. Kétszázötven emberével 1774 februárjában partra is szállt, és megalapította a „fővárost", Louis­bourg­ot. Jelentősen hozzájárult a sziget belső területei­nek megismeréséhez, utat épített, mocsarakat csapolt le. Állítása szerint megtanította írni-olvasni a bennszülötteket, és emberséges bánásmódjával annyira megnyerte őket, hogy 1776-ban királlyá választották. A valóság azonban ennél jóval prózaibb: királlyá szinte biztos, hogy nem választották, az általa létrehozott telepek nem fejlődtek, a kísérlet megbukott. 
Párizsba visszatérve kegyvesztetté vált, amit ő irigyeinek – elsősorban a vele személyes ellentétben lévő mauritiusi kormányzó áskálódásának – tulajdonított, és lemondott. Mária Terézia kegyelmével élve hazatért Ma­gyarországra. Részt vett a bajor örökösödési háborúban, érdemeiért 1778-ban gróffá emelték – igaz, ő a címet már korábban is használta. 
Amikor a háború 1779-ben lezárult, a nyughatatlan gróf áthajózott Amerikába, ahol a függetlenségi háború lengyel hőse, Pulaski tábornok oldalán harcolt, s annak halála után sikertelenül próbálta meg átvenni a lengyel légió vezetését. Újfent hazatérve terveket dolgozott ki a magyarországi vízi és szárazföldi közlekedés, a fiumei kikötő fejlesztésére, de támogatók helyett csak adósságokat sikerült gyűjtenie. 
1781-ben ismét a tengerentúlra hajózott, felajánlotta az amerikai kormánynak, hogy idegenlégiót szervez, de ezt a javaslatát is elutasították. A madagaszkári vállalkozás támogatására azonban sikerült baltimore-i kereskedőket megnyernie. Az általuk felszerelt hajóval 1785 júliusában szállt partra, s egy francia erőd elfoglalása után Angontsy közelében felépítette Mauritania erődjét. A feldühödött franciák büntetőexpedíciót indítottak ellene, Benyovszky az összecsapásban esett el 1786. május 23-án. Erődje tövében temették el. 
Rövid, kalandos életét rengetegen feldolgozták. Az osztrák Kotzebue által kamcsatkai szökéséről írt dráma arról emlékezetes, hogy az 1814. október 19-i baltimore-i előadás előtt énekelték először nyilvánosan az amerikai himnuszt. Benyovszkyt három nemzet, a magyar, a szlovák és a lengyel is magáénak tudja. 
 

A „szabadság szerelmese" szobrot is kapott

Ismertségét nem sokkal halála előtt befejezett, francia nyelvű önéletrajzának köszönheti, bár az abban leírt kalandok hitelessége enyhén szólva vitatható. A könyv hatalmas siker lett, számos nyelven kiadták, először 1790-ben Londonban angolul, ennek alapján született 1888-ban Jókai életrajza. Benyovszky az egyik legnagyobb magyar hajósnak számít, ő írta le először a St. Lawrence-sziget őslakóit és Okinavát, adott részletes beszámolót Formosáról.