Az ország masinisztája

Minden körben őszinte szim­pá­tiá­val fogadják Bethlen István gróf megbízását és vállalkozását. Komoly, tehetséges embernek, lelkiismeretes magyar politikusnak ismerjük őt, aki mindenkor érzékeny felelősségérzettel szolgálta a közérdeket – írta a Budapesti Hírlap 1921. április 15-én, miután előző nap Bethlen megalapította kormányát. A lap másnap vezércikkben fogalmazta meg várakozásait és re­mé­nyeit:­ „Nagyon szeretnénk Bethlen István grófnak gratulálni, mert hiszen nincsen hőbb vágyunk, mint hogy végre-valahára akadjon masinisztánk, aki az ország vonalát a helyes vágányra viszi.” 

Az új miniszterelnök rögvest neki is kezdett az egy évtizedig tartó kormányfői munkának, és stabilizálta az országot, amely a trianoni békediktátummal hatalmas veszteségeket szenvedett el. Az évtized közepére a Magyar Nemzeti Bank létrehozásával és 250 millió korona népszövetségi hitel felvételével sikerült stabilizálnia a gazdaságot, majd 1927-ben bevezették a pengőt. A Bethlen-kormány új szociális és kultúrpolitikát alapozott meg, kötelező beteg- és nyugdíjbiztosítást vezetett be, a közegészségügy és a népiskolai hálózat fejlesztésébe kezdett. Külpolitikája, amely leginkább Angliára és Olaszországra próbált támaszkodni, Trianon revíziójára irányult. 

A Napló című hírlap 1926 karácsonyán az aktuális belpolitikai ügyekről készített interjút Bethlennel. A kormányfő karácsony alkalmából általános üzenetet is megfogalmazott az olvasók felé: „Hajoljon közelebb egymáshoz minden magyar szív, amelyben ott él a magyar újjászületéshez való remény. Csak ha megtaláltuk egymást, ha nem lesz különbség többé magyar és magyar között, ha osztály- és felekezeti különbség nélkül mindenki egy magasabb kapcsolatban egyesül, csak akkor érheti el a nemzet töretlenül nagy céljait. Ez lenne az üzenetem a magyar közönség számára” – fogalmazott a kormányfő, aki az akkori – a kormánypártok számára győzelemmel zárult – választásokkal kapcsolatban is megfogalmazta a véleményét: „A tanulság az, hogy nem lehet a nemzet érzéseivel szemben politikát folytatni, és nincs az az ellenzéki taktika, amely fölébe kerekedhetnék a közhangulatnak.” 

Az 1929-ben kezdődött nagy gazdasági világválság Magyarországot sem kerülte el, Bethlen 1931 augusztusában lemondott, és bár többé nem vállalt kormányzati tisztséget, jelentős szerepe maradt a magyar politikai életben. Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után bujkálnia kellett, decemberben szovjet fogságba esett, házi őrizetbe helyezték, majd 1945 áprilisában a Szovjetunióba szállították, hogy többé ne lehessen részese a magyar politikai életnek. 

A néhai miniszterelnök 1946-ban bekövetkezett halálának körülményeiről 1993-ig semmit sem lehetett tudni. Az akkor előkerült szovjet levéltári dokumentumokból azonban kiderült, hogy a Szovjetunióba hurcolták. A Donszkoj-kolostor melletti temetőben, közös sírba temették el, több száz sorstársával együtt. Jelképes hamvait, a nyughelyéről hozott marék földet 1994-ben helyezték örök nyugalomra a Fiumei úti sírkertben. 

A Magyar Nemzet június 18-i tudósítása szerint Boross Péter kormányfő búcsúztató beszédében a XX. század egyik legjelentősebb politikusáról hangsúlyozta: „Egy megcsonkított, valóban ezer sebtől vérzett ország élére került 1921-ben. Találtatott egy férfi, aki a bénult viszonyok között, amikor minden­ki azt mondta, hogy ez lehetetlen, nincs tovább, akkor felkészültségével, akaratával megindította az országot egy olyan úton, amelyik a felvirágzáshoz vezetett.”