Igaz vagy hamis?

A Leuveni Katolikus Egyetem munkatársai szerint már a középkorban is akadtak, akik a torinói leplet nem Krisztus halotti leplének, hanem hamisítványnak tartották. Egyházi krónikák és források is utalnak arra, hogy a lepel eredetiségét már akkoriban sokan kétségbe vonták, és voltak, akik egy ügyes művész munkájának nevezték. 

A most feltárt dokumentumban Nicole Oresme középkori teológus elutasította a lepel hitelességét, a későbbi lisieux-i püspök azt állította, hogy az „egyértelmű” és „nyílt” hamisítvány, amely „papok megtévesztéseinek” eredménye. Andrea Nicolotti, a lepel szakértője szerint a dokumentum megerősíti a hamisítás történetét, amelyet más források is alátámasztanak. 

A lepel körül valóban soha nem volt teljes egyetértés: egyesek hitbéli bizonyítékként tisztelték, mások inkább szkeptikusan közelítettek hozzá. A modern tudományos vizsgálatok is rendre megosztják a közvéleményt. Különösen emlékezetes az 1988-as radiokarbon-vizsgálat, amely a leplet a középkorra datálta (1260–1390). Azonban már a kezdetektől éles viták övezték a mérést. A mintavétel ugyanis egy olyan régióból történt, amelyet a híres 1532-es tűzvész után javítottak. A szövet szélén végzett beavatkozások során újabb pamutszálak kerülhettek az eredeti len közé, így a laborokba került minta nem tükrözte pontosan a textília eredeti anyagát. Mikroszkópos elemzések később valóban kimutatták a különféle szennyeződéseket: pamutszálakat, növényi gumit, festékmaradványokat. 

Egyes kutatók szerint az úgynevezett láthatatlan szövéstechnika is szerepet játszhatott, a középkori takácsok ügyesen illeszthettek be új szálakat a sérült részek megerősítésére. Az 1978-as vizsgálatok már alátámasztották a szennyeződés és pótlás jelenlétét. Az 1988-as mérés feldolgozása során statisztikai kifogások is felmerültek, ami tovább gyengíti a radiokarbonos eredmények valóságtartalmát. 

2024 második felében a széles látószögű röntgenszórás néven ismert új módszerrel ismét kormeghatározást végeztek. Az eredmény szerint a vászonszövet kétezer éves. A neves lepelkutató, Giulio Fanti, a Padovai Egyetem gépészmérnöki szakértője számos egyéb, új kormeghatározási technikát is alkalmazott. Három különálló, kémiai és mechanikai kormeghatározáson alapuló tesztet dolgozott ki, amelyek mindegyike a lepel átlagos korát i. e. 33-ra, plusz-mínusz 250 évre tette. Tehát biztosan nem a középkorra, hanem valószínűleg az I. századra. 

A lepel az egyik legtöbbet kutatott ókori műtárgy, és folyamatosan látnak napvilágot különféle, az eredetiségét firtató tanulmányok, majd az elméleteket megcáfolni vágyó bizonyítások. A nyáron publikáltak például egy olyan kutatást, amely szerint a 3D-s elemzés arra jutott, hogy a leplet valószínűleg egy szobor köré tekerhették, nem pedig Jézus teste köré. 

Nicolas Sarzeaud, a mostani tanulmány vezető szerzője szerint kutatásuk az első írásos bizonyítékot tárta fel, amely kétségbe vonja a lepel eredetiséget. Eddig Pierre d’Arcis, Troyes püspöke írt 1389-ben beszámolója volt az első, amely hamisítványnak nevezte a leplet. 

Szakértők felhívják a figyelmet, hogy a relikvia, akár valóban Jézus korából származik, akár később készült, olyan kulturális örökség, amely egyszerre tükrözi a hit, a történelem és a tudomány európai kultúrkörben ismert összefonódását. Továbbá régi igazság a tudományos életben, hogy nem létezik valóban független vizsgálat, a kutatást végző valamilyen tekintetben befolyásolja az eredményeket. Így a kormeghatározás esetén is elképzelhető, hogy az illető kutató világlátása nyomot hagy a végső konklúzión.