Az összeomlás szélén

Megannyi legenda kötődik a sírhoz, hiszen nemcsak mesés kincsei­ről ismert, de Lord Carnavon és számos, feltárásban dolgozó rejtélyes haláláról is. Mai napig ez a Királyok Völgyének egyik legkisebb temetkezési helye, ám a sírkamra és a bejárat mennyezetén végigfutó jelentős repedésekből folyamatos az esővízszivárgás, ami miatt szerkezeti károk keletkeztek. A víz rombolja a kőzetet, az így megtelepedő gombák pedig felgyorsítják a 3300 éves temetkezési hely pusztulását. 

Luxortól nyugatra, a Királyok Völgyében tucatnyi sír található, amelyeket mélyen a hegyekbe vájtak. Ezek közül sokat erodáltak a területet időszakosan sújtó hirtelen villámárvizek. 1994-ben egy katasztrofális árvíz iszapos vízzel árasztotta el a völgyet, ami tönkre­tette a kőzetrétegeket, és a sírokban a páratartalom hirtelen emelkedéséhez vezetett. Tutanhamon sírjában esnai palakőzetet használtak, amely a páratartalom változásával kitágul és összehúzódik, így a deformáció és az összeomlás veszélye mostanra kritikussá vált. 

Egy nemrégiben nyilvánosságra hozott tanulmányban Sayed He­meda, a Kairói Egyetem építészeti örökségvédelmi professzora megjegyzi, hogy Tutanhamon sírjának szerkezete sérült. Az 1994-es árvizet nevezte fordulópontnak, amely lehetővé tette a víz bejutását, megemelte a páratartalmat, és gombásodást indított el, ez pedig elpusztította a falfestményeket. A sírkamra és a bejárat mennyezetén átívelő nagy repedés lehetővé tette az esővíz behatolását és súlyosbította a repedéseket, a mennyezetet olyan nyomás alá helyezve, amely meghaladta az Esna palakőzet ellenálló képességét. Hemeda ezért azt javasolja, hogy minimalizálni szükséges a páratartalom ingadozását a belső környezet szabályozásával és egy célzott megerősítési és konzerválási programmal. 

Tutanhamon sírja a XX. század egyik legjelentősebb régészeti lelete. A brit régész, Howard Carter fedezte fel 1922. november 4-én, évekig tartó ásatás után, egy szerény bejárat mögött, más sírok törmelékei között. A sír a szokásosnál kisebb, a XVIII. dinasztia királyi sírjainak egyike, úgy vélik, hogy eredetileg nem királyi temetkezési helynek tervezték, hanem a fiatal fáraó hirtelen halála után sietve átalakították. 
A sír négy fő kamrából áll: a bejáratból, az előkamrából, ahol bútorokat és szekereket találtak, a három egymásba ágyazott koporsót tartalmazó sírkamrából és a kincstárból, amelyben egykor mintegy ötezer műtárgy volt, köztük a híres aranymaszk, aranyozott szobrok, finom bútorok, fegyverek és temetkezési tárgyak. 

A szakértők szerint a környező hegyekben is kiterjedt repedések tapasztalhatók, amelyek kockázata, hogy nagy kőtömegek válnak le és omlanak a sírokra. Így Tutanhamon sírja nem az egyetlen veszélyeztetett helyszín, ám a nemzetközi régésztársadalom erre figyel a legjobban. A Kairói Múzeum tudósai szerint „bármikor bekövetkezhet egy katasztrófa”. A terület hiába az UNESCO Világörökség részét képező ókori Théba és nekropoliszának része, nem biztonságos. Nincsenek kockázatkezelési tervek, és az illetékes hatóságok tétlenek. Korábbi tanulmányok is hiába figyelmeztettek az új repedésekre és a további villámárvizek valószínűségére, valódi intézkedések nem történtek. 

Emad Mahdi, az Egyiptomi Régészek Szövetségének tagja szerint azonnal létre kell hozni egy szakértői bizottságot, hogy pontos elemzés készülhessen. Ha ugyanis Tutanhamon sírja beomlik, vagy csak eltűnnek a freskói, pótolhatatlan érték veszik el, mivel ősi színezési technikákat és mesterséges pigmenteket mutat be, például, hogy az egyiptomi kék és zöld hogyan készült. Összességében a sír feletti hegy terhelésének csökkentésére vagy kivehető belső tartószerkezetek beépítésére lenne szükség.