Egyiptomból jött macskák
Az ember hűséges társa a kutya sok évezrede. A macskák háziasításáról kevesebb információ áll rendelkezésre, egyes kutatók szerint körülbelül a kutyákkal egy időben történhetett. Most egy úttörő, új genom-tanulmánynak köszönhetően eddig ismeretlen titkokra derült fény.
Kép: A mediterrán kereskedőhajók vitték magukkal a cicákat természetes egérfogóként., Fotó: Patrickwa, Forrás: Shutterstock
Régi igazság, hogy az internetet a macskák uralják. A közösségi médiában például rendre találkozni azzal a klasszikus viccel, amikor Anubisz megkérdezi a mai cicától: „Gyermekem, az emberek régen istenként tiszteltek minket. Most is megfelelő módon imádnak?” A cica erre elsorolja, hogy a gazdák etetik, tisztítják az almot, játszanak vele, orvoshoz viszik, mire Anubisz elégedetten bólogat.
A tudomány szeretne ennél mélyebbre ásni, hogy vajon hogyan lett a macska az ember társa. A római Tor Vergara Egyetem kutatói most a macskafélék történetének egy kulcsfontosságú pillanatára, a házimacskák Észak-Afrikából Európába történő behurcolására koncentráltak. Azt találták, hogy az állatok körülbelül kétezer évvel ezelőtt érkeztek a kontinensre, ami egybeesik a korai római császárkorral.
A vándorlást valószínűleg a virágzó tengeri kereskedelem tette lehetővé, a korai macskautazók közül néhányat valószínűleg tengerészek vittek magukkal, hogy így kezeljék a hajókon elszaporodó egérkolóniákat. A hajók a Földközi-tengeren szállították a gabonát a termékeny Egyiptomból Róma és a birodalom más hatalmas városainak kikötőibe.
Korábbi kutatások úgy vélték, hogy a háziasítás Európában sokkal korábban, mintegy hat-hétezer évvel ezelőtt történt, amikor az ókori Közel- és Közép-Keletről származó földművesek nyugat felé vándorolva hozták magukkal a macskákat. Claudio Ottoni, a Római Tor Vergata Egyetem paleogenetikusa szerint azonban a legkorábbi házimacskagenomok Európában a római császárkortól kezdve találhatók meg az i. sz. I. századtól kezdődően.
A tanulmány 97 régészeti lelőhelyről származó macskamaradványok genetikai adatait használta fel. A kutatók 225 macskacsontot (háziasított és vadon élő) elemeztek, a legidősebb köztük tízezer éves volt, a legfiatalabb a XIX. századból való. Összesen hetven ősi macskagenomot hoztak létre.
Azt találták, hogy az európai őskori lelőhelyekről származó macskamaradványok a vadmacskákhoz, nem pedig a korai házimacskákhoz tartoznak. A kutyák voltak az első, emberek által háziasított állatok, amelyek egy, a modern farkasoktól elkülönült ősi farkaspopulációból származnak. A házimacska később, az afrikai vadmacska leszármazottjaként jelent meg. Ez pedig az első jelentős pillanat az emberrel való hosszú távú kapcsolatukban.
Marco De Martino, a Római Egyetem Tor Vergata paleogenetikusa és a tanulmány társszerzője szerint a macska nem csupán egy újabb faj, amely egy új kontinensre érkezett. Hanem egy olyan állat, amely mélyen beépült az emberi társadalmakba, gazdaságokba és a hiedelemrendszerekbe.
A genomadatok szerint két macska betelepülését azonosították Észak-Afrikából Európába. Nagyjából 2200 évvel ezelőtt az emberek vadmacskákat hoztak Északnyugat-Afrikából Szardínia szigetére, amelynek mai vadmacska-populációja is ezekből származik.
Ám a házimacskák genetikai alapját Európában egy különálló, Észak-Afrikából származó, körülbelül két évszázaddal később elterjedt macskafajta adja. A tanulmány eredményei arra utalnak, hogy a macska háziasításának nem volt egyetlen központi régiója, hanem Észak-Afrikában számos régió és kultúra játszott szerepet. A macskák például fontosak voltak az ókori Egyiptomban, a macskaistenségek mellett a fáraók családja házimacskákat tartott, néha mumifikálta és bonyolult koporsókban temette el őket. Az ókori római hadsereg előőrsei Európa-szerte kulcsszerepet játszottak a házimacskák szétszóródásában a kontinensen. A római katonai táborok helyén felfedezett macskamaradványok bizonyítják, hogy a katonák mindenhova magukkal vitték egerész társaikat.
A tanulmányban azonosított legkorábbi európai házimacska, amely genetikailag hasonló a mai házimacskákhoz, i. e. 50 és i. sz. 80 közé datálható, és az osztrák Mautern városából származik, amely egy római erőd volt a Duna mentén. A háziasítás pontos ideje és helye azonban még mindig kérdéses.
