Szőlőoltvánnyal biztonságosabb

Hazánk a szőlőtermesztés északi határán fekszik ugyan, de az éghajlata mindenütt megfelel a termesztésére, a fagyzugos területek kivételével. Viszont a jobb cukrosodás és a biztonságosabb beérés miatt célszerű mindenütt a déli fekvésű, napsütötte területekre ültetni. A talajra a szőlő kevésbé igényes, a kavicsos földtől a futóhomokig mindenütt megél, de meghálálja, ha tápanyagban gazdag földbe kerül. Frissen kivágott, öreg szőlőültetvény helyére ne ültessük, mert talajuntság léphet föl, ami visszavetheti a fejlődését. Két-három év pihentetés után viszont, amikor egy- vagy kétéves növényekkel hasznosítjuk a területet, már ültethetjük a szőlőt.
Fontos, hogy jól trágyázzuk meg a talaját. Tápanyagfeltöltésre zöldtrágyát, műtrágyát, istállótrágyát, kerti komposztot, illetve ezek kombinációját egyaránt használhatjuk. Istállótrágyából akár 8-10 kilót is bedolgozhatunk négyzetméterenként. A trágyát legjobb mélyszántással beforgatni, ha erre nincs módunk, illetve ha csak néhány tőkét ültetünk, akkor 60 × 60 × 60 centiméteres gödröt ássunk, és abba tegyük a trágyát.
Laza homoktalajon – amelynek kvarctartalma legalább 80 százalék – saját gyökerű (saját nevelésű) szőlővesszőt is ültethetünk. De tudjuk-e biztosan, hogy mennyi a kvarc a talajban? Mert ha nem, akkor inkább oltványt vegyünk, és azt telepítsünk, különben a rettegett filoxéra elpusztíthatja a gyökeret.
Csak fejlett és egészséges szaporítóanyagot ültessünk. Gyökeres oltvány vásárlásánál ellenőrizzük az oltásforradás helyét, nézzük meg, nem nyílós-e az oltvány. Telepítés előtt vágjuk le az oldalgyökereket és a roncsolt talpgyökereket. A megmaradókat 8-10 centiméterre kurtítsuk. Még ültetés előtt metsszük meg a szaporítóanyagot: az előző évben képződött vesszők közül csak a legerősebbet hagyjuk meg, és vágjuk vissza egy-két világos rügyre. Mielőtt elültetnénk, legalább egy napig áztassuk vízben, hogy megszívja magát.
Miután a sorokat és azon belül a tőkék helyét kijelöltük, kezdődhet a telepítés. Oltvány esetében fontos, hogy a nemes rész semmiképpen ne kerüljön a föld alá, különben legyökeresedik és „lelép” az alanyról. Az elültetett szaporítóanyag körül taposással tömörítsük a talajt, de vigyázzunk, nehogy megsértsük a rügyeket. A földből kiálló részt takarjuk be földhalommal, így védjük az oltványt a kiszáradástól. Ha úgy döntünk, hogy már most leszúrjuk a karókat, azokat mindig a sor irányába (lejtőn a tőke fölött) verjük le úgy, hogy a tőkétől 10 centiméterre álljanak, és 30 centiméter mélyre kerüljenek.