Szedjem, vagy ne szedjem?

Mindent eldöntött az időjárás: savölő kánikula után jött ez a másfél napos szürkepenészt nevelő eső és a következő napok is meleget ígérnek. Van négy-öt napja a szőlőnek, hogy maradjon olyannak, mint volt, azaz sokat ígérőnek. Már benne van a cukor rendesen, és a savai sem tűntek el. Hát akkor, jöjjön a korai szüret!
Pedig lenne még az időjáráson és a növényélettanon kívül is bőven mit mérlegelni! Például, hogy a jó kétmázsányi saját mellé mennyiért is vegyek még olaszrizlinget. Azt ugyanis most még méregdrágán kínálják a vincellérek. Legalábbis a Balaton-felvidéken még kitartanak a 90-100 forintos kilónkénti ár mellett. Az Alföldön, és a Mátra-alján már nem. Ott 60-65 forintnál tartanak, de vannak helyek, ahol csak 50-et akarnak adni a feldolgozók. Előbbi még betakarja, utóbbi már szinte sehol az idei költségeket. A nyár ugyanis megdolgoztatta a permetezőgépeket, s a csúcsokat döntögető olajárra hivatkozva a növényvédő szerek ára is megugrott. Az idén legalább 20 százalékkal kellett erre többet költeni.
Szóval várhatnék még három hetet – a szüret országszerte még csak az ötödénél tart -, hogy az olcsóbb szőlőből vegyek, de inkább a biztosra megyek: a minőség most csodás, a savtartalom ideális. A meleg viszont a nyakunkon, félő, hogy sokat elvisz a minőségből. De még a mennyiséggel is baj lehet: ott vannak a seregélyek, meg a gombabetegségek, s ilyenkor már nem lehet mivel permetezni. Mire lejárna a várakozási idő, bőven október van, s akkor már nem az a rizling, ami.
Tehát kifizetem azt a száz forintot kilónként. Könnyen teszem, mert csak három mázsa szőlőt veszek a sajáthoz. Lesz vagy 300-350 liter borunk, ennyi elég a családnak.
De az enyémhez hasonló gondokkal küzdenek a nagyok: vincellére, azaz szőlőtermesztők és borászati vállalkozások egyaránt. Sok helyen sok a szőlő, máshol meg éppen kevés. Attól függően, hol, mennyire intézte el, vagy segítette a termést az időjárás. Ennek megfelelően országrészenként nagy a különbség a termés, a minőség és persze az ár között. Villányban a fehér bort adó szőlőért 80-100 forintot, a Mátrában már csak 45-80 forintot kínálnak.
Sokan mérlegre is tették a kérdést: megéri ezt csinálni? A helyzet az, hogy eddig majd 5400-an gondolták úgy, hogy nem. Azaz kivágják a tőkéket. Ráadásul támogatással: az Európai Unió három év alatt 175 ezer hektárral akarja csökkenteni a gyenge bort adó területek méretét, ebből hazánk 6280 hektár esik. A gazdák tehát támogatást kapnak, hogy a szőlőtermesztés felhagyása miatt kieső jövedelmüket némileg pótolhassák. Erre három évig van lehetőség. Magyarországon ezzel párhuzamosan persze folyik az ültetvények felújítása, korszerű fajták telepítése, feldolgozók modernizálása, melyhez szintén igényelhető támogatás. Tavaly minderre összesen 14,4 millió euró – nagyjából 3,6 milliárd forint -, az idén 4,2 milliárd, jövőre 4,4 milliárd vehető igénybe.
A fogyasztót persze nem igazán a szőlő permetezése, vagy savtartalma izgatja. Annál inkább az ár és a minőség. Vagyis, hogy mennyirét, mit kap. Vélhetően ez a kiindulási alap magyarázza az elmúlt két év történéseit is, miszerint szépen felfutott az import. Már 140 ezer hektó bor került az országba Dél-Amerikától Európán keresztül Ausztráliáig. S itt vannak az olasz, chilei, dél-afrikai borok, közepes és jó minőségben nagyon versenyképes áron. Ez az igazi kihívás a hazai borászok számára, s főként azok számára, akik nagy mennyiségben, közepes minőséget állítanak elő, és próbálnak értékesíteni. Nem könnyű a dolguk, bár száz családból 52 vásárol rendszeresen bort a boltokban. Nem mindegy, milyen áron: a közepes, tehát elfogadható minőségért 500-700 forintot fizetve, míg az átlagár scak alig volt több literenként 420 forintnál. (Utóbbit magyarázza a kannásbort felváltó, műanyagpalackba töltött, gyenge asztali minőségű borok forgalmazása.)