Hárman párban

Szombaton reggel birkát vágott, elvégre búcsú lesz másnap Apátfalván. Aztán felpakolt kis teherautójára, bevitt egy fuvarnyi zöldséget a dorozsmai nagybani piacra. Hazatérve eke elé fogta kedves lovait és szántani kezdett. A testes ember kitartóan bandukolt Vándor és Betyár után a nyílegyenes barázdában.
Betyár már nagy rutinnal rendelkezik a szakmában, Vándor még tanuló mellette. De jó társ lesz belőle, nyugtázza a javakorabeli gazda. A csődörcsikó négyévesen lesz kiherélve, hiszen tökivel nyakasodik a ló. Hadd erősödjön, hadd formásodjon. Szükség lesz rá jövőre, a szlovéniai szántó-világbajnokságon. Ilyesmiken morfondírozik az eke után lépkedve.
Ők hárman a lófogatú szántás országos bajnokai. Évről évre járják a szántóversenyeket, ahol a traktorok ugyan a főszereplők, de az események savát-borsát mégis a néhány megszállott fogatos versenyző adja. Egyikük Varga Zoltán, aki az ezredfordulón Derecskén rendezett vetélkedésről mindjárt győzelemmel tért haza. Azóta ugyanolyan szenvedélye a versenyszántás, mint másoknak a horgászat vagy a vadászat.
– Mindenem a ló – jegyzi meg leszerszámozás közben. – A bakon érzem igazán jól magam. Amikor például télen megjártatom őket, az öszszes búmat, bánatomat elfelejtem.
Felesége az istállótól a házba hív bennünket. A nappaliba lépve meghökkenek: mintha egy élsportolónál járnék. A vitrinben kupák, díjak, oklevelek özöne fogad. Kérdem, melyik a legkedvesebb trófeája. A legelsőre, a 2000-ben kapott fénylő serlegre mutat.
– Soha nem gondolta volna, hogy valaha is ennyire megbecsülik a munkáját – mondja a háziaszszony, Piroska. – Az apja temetésén nem könnyezett, de akkor, nyolc éve igen – fűzi hozzá a feleség, aki mindenhová elkíséri a „hármas fogatot”. És, nem tehet róla, de megsiratja minden eladott lovukat.
A gazda szerint igás használatra a sodrott, vagyis a könnyű félvérek és a nehéz hidegvérűek keresztezéséből származó lovak az ideálisak. Erősek és viszonylag mozgékonyak. Apja lovaival már gyermekkorában is szántott, méghozzá nem is akárhogyan. Nyolcadikos volt, amikor már kimondottan őt kérték a családból: Marcikám, ne te gyere, a Zolit küldd! Ugyan nem volt valami jó tanuló, viszont az iskola felé közeledő fogatukat a hangok alapján száz közül is felismerte.
Vargáék őstermelőként gazdálkodnak. Öthektárnyi földjüket nem tömörítik nehéz traktorok, a családfő fogattal szántja. Piroska egyik őszön kiszámolta: férje annyit ment a barázdában, hogy felért volna a tőlük 240 kilométerre fekvő Budapestre. Pénzes növényeket, zöldségféléket termelnek, és azokat a dorozsmai nagybanin adják el. Románia uniós csatlakozása óta élénkült meg itt a forgalom, a szomszédos ország zöldségkereskedői nélkül alighanem be kellett volna már csukni a boltot. Télen meg libát tömnek – de, mint mondják, az egyre rosszabb üzlet.
Varga Zoltán két éve megkapta az Apátfalváért Díjat. Nyilvánvalóan a település jó hírének terjesztéséért és a szántó-vető ember hagyományos munkájának mesteri bemutatásáért. A jövő évi szlovéniai világbajnokságra is ebben a szellemben készülnek. Ha váratlan esemény nem jön közbe, akkor Betyár és Vándor a megszokott nyugalommal elfoglalja majd helyét a lószállító utánfutóban – s aztán gazdájukkal a hátuk mögött a nemzetközi porondon is megmérettetnek.