Lássunk át a dzsumbujon

Ne feledjük, munkánknak növényvédelmi haszna is van: a szellős, napsütötte koronájú fa jobban ellenáll a fertőzéseknek. Legelső teendőnk a helyzetfölmérés. A veszszőkkel, gallyakkal telezsúfolt fán nem is olyan egyszerű meglátni a korona eredeti formáját. De meg kell látni, mert csak a fő tartópillérek ismeretében végezhetünk szakszerű munkát és őrizhetjük meg az eredeti koronaformát.
Fontos látnunk azt is, hogy a koronában minden vázág (vezérág) a rajta lévő oldalelágazásokkal és gallyakkal együtt önálló egységet képez, ami meg kell hogy maradjon a metszés során is. Azaz úgy kell beavatkoznunk, hogy a szomszédos vagy az egymás fölött és alatt álló vázágak részei (oldalágai, gallyai, vesszői) ne kereszteződjenek egymással, belenövés, átnövés ne alakuljon ki. Fontos metszési, ritkítási elv, hogy az oldalelágazások – a vezérágakhoz képest – mindig alárendelt helyzetben maradjanak, különben az egész korona aránytalanná válhat.
Először mindig a sűrűsítő, erősen fölfelé és a korona belseje felé növő, keresztező oldalágakat, galylyakat, vesszőket vágjuk ki. A metszőollóval csak a legföljebb másfél-két centiméteres átmérőjű vesszőt, gallyat metsszük ki, az ennél vastagabb részeket hosszú nyelű gallyvágó ollóval, illetve a még vastagabbakat fűrésszel távolítsuk el. Ezekkel együtt természetesen a sérült, hasadt, elszáradt vagy beteg koronarészek is kerüljenek le a fáról. Mindenekelőtt a korona külső felületét ritkítsuk, hogy a belső tér is elegendő fényt kaphasson. Belül lehetőleg ne távolítsunk el egészséges termőrészeket, csak ritkítsuk meg őket. Közülük a satnyábbakat vágjuk ki, és az erőteljesebbeket hagyjuk meg. Ezt a vezérelvet kövessük az egész korona ritkítása során is.
A termőrészek metszése során a legértékesebb gallyak számát gyarapítsuk. S hogy melyek ezek? A legtöbb gyümölcsfa esetében a két, három- és négyéves gally, a rajta lévő vesszőkkel. Azonban minél öregebb egy koronarész, általában annál terméketlenebb, értéktelenebb. Ezért a korona hamarabb öregedő, belsőbb részein is rendszeresen újítsuk meg a termőrészeket, azaz ritkítsuk meg, illetve vágjuk vissza a koronarészeket.
A termőkori metszés finom munkája a vesszők visszavágása. Alma- és körtefák esetében követendő elv, hogy ha vastag, erőteljes vesszőt nevel az adott fajta, azt csak gyengén (az egész vessző harmadát eltávolítva) metsszük vissza. A kevésbé erőteljes, vékonyabb vesszőket nevelő fajtákat pedig középerősen (a felükre) vágjuk vissza. A birs és a naspolya metszéséről fontos tudni, hogy rügyei vegyes rügyek, amelyek döntő többségükben a termővesszők csúcsán alakulnak ki. Ezekből a csúcson álló rügyekből fejlődő rövid hajtásokon képződik a termés, így ha a vesszőket visszacsípjük, egyúttal a termést is leszüreteljük. Ezért a vesszőket nem szabad visszavágni, csak ritkítani, azaz némelyiket tőből kimetszeni.