Matadorízű krumplik

Ezenkívül számításba jöhet az is, hogy a gumókban magas alkaloidtartalom alakult ki a napfény hatására. Még ha nem is zöldültek meg, de túl sokáig voltak fényes helyen, például az útszélen a kereskedőknél. Az alkaloid íze keserű, ráadásul mérgező is, az ilyen krumplit tehát nem szabad megenni, de az állatokkal sem célszerű megetetni, hiszen azokra ugyanolyan veszélyes, mint az emberre. Lehetséges azonban, hogy vetőburgonyának felhasználható. Ha még fellelhető a kereskedő vagy a gazda, akitől vették a burgonyát, akkor érdemes megkérdezni erről.
Megszívlelendő tanács, hogy első vásárláskor ne vegyünk nagy tételt, mondjuk százötven kilót, hanem csak kevesebbet. Ugyanis később sok olyan hibát észlelhetünk otthon, amit első látásra nem veszünk észre. Az egyik ilyen a pattanóbogár lárvájának kártétele, ami kis üregek formájában jelentkezik, és alkalmatlanná teszi a krumplit héjában való sütésre, főzésre, mert gusztustalan. Jóllehet a pattanóbogár a legtöbb esetben elhagyja a gumót, de a rágási nyoma, a fekete üreg ott marad. A másik a burgonyavész kártétele, amely kései fertőzés esetén a tárolás idején jelentkezik: az ilyen krumpli barnul, majd elrothad.
Sokan érdeklődnek: kapható-e még a Gülbaba fajta? Hivatalosan sehol sem forgalmazható, mert már mintegy harminc éve lekerült a nemzeti fajtalistáról. Csak a nosztalgia tartja életben a „rózsák atyját”. A jelenlegi kínálatból – több mint hatvan fajta szerepel a Nemzeti fajtajegyzéken – jól helyettesíti ezt a régi fajtát a Hópehely, a Százszorszép (új nevén Rioja), a Góliát és a Lorett.
Végül még egy érdekesség: 2008 a burgonya nemzetközi éve volt, és a bécsi konferencián egy skót kutató megjegyezte, hogy a vírusellenálló burgonyafajták nemesítésével már nem lehet tovább várni. Polgár Zsolt ezt követően lépett a szónoki emelvényre, és elmondta, hogy a magyar Nemzeti fajtajegyzéken több mint tucatnyi vírusellenálló fajta szerepel, amelyről ezek szerint a külföldi kutatók sem tudnak. De úgy tűnik, hogy a magyar gazdák sem igazán, mert a hazai termőterület 85 százalékát három holland fajta uralja: a Kondor, a Cleopatra és a Desirée. Pedig a magyar fajták termesztésével pénzt, időt és fáradságot takarítanának meg, ugyanis a termesztés egyik legnagyobb költsége a vetőgumó. A vírusellenálló hazai fajták több éven keresztül használhatók vetőgumónak, nem úgy, mint nyugati versenytársaik, amelyek hamarabb áldozatul esnek a vírusos leromlásnak.