Kézművesborászatok

Ha a Balaton-felvidéki borvidék kerül szóba, általában a badacsonyi, a füredi, meg a csopaki borok jutnak eszünkbe. Pedig e borvidék szőlőterületei nem a tóparton, hanem északabbra, a Káli-medencében, Sümeg és Tapolca környékén fekszenek. Az ültetvényeket erdők övezik, ezért olyan jellegzetes mikroklímájuk van, amitől különösen zamatos, finom borok születnek. Ennek ellenére évente 100-200 hektárral csökken a szőlőterület, most 1200 hektár körül van.

Németh Iván, a borvidék hegyközségi tanácsának elnöke szerint ennek legfőbb oka, hogy egyre kevesebb cég vásárol föl bort. Sőt, a szőlőfelvásárlás is bedugult – ha létezik is, csak nyomott árakon. Ez azért baj, mert az ültetvénytulajdonosok nagy része alapanyag-termelésre rendezkedett be, nem fejlesztett, s nem rendelkezik olyan pincetechnikával, ami forgalomképes bort adna. Mivel nem tudják eladni a szőlőt, az ültetvényt elhagyják vagy kivágják. Még a Káli-medencében is fogy a terület, pedig sok művész vett belőle, például Sára Sándor filmrendező, aki komolyan borászkodik. Kivétel a Lesence-patak környéke, ahol jól működő, nagy pincészetek felvásárolták az elhagyott ültetvényeket és újakat telepítettek.

A borvidéken csupán három nagy pincészet (Lesence Rt., Németh Borház, Nagy és Nagy Kft.) található, a többi kicsinek számít. Csak a nagyok tudtak betörni az áruházláncok polcaira, mert ők tudnak egy-egy fajtából tízezer palackot produkálni. A kisebbeknek más értékesítési módszerekhez kell folyamodniuk, ezért főleg saját pincéjükben, fesztiválokon adják el boraikat. A gyönyörű tájak, a nevezetes látnivalók miatt errefelé virágzik a turizmus, és emiatt a legtöbb kis borásznak kialakult egy törzsvásárlói köre, az ország minden részéről rendszeresen visszajárnak hozzájuk vásárolni. Például Pálffy Gyuláékhoz, akiknek Köveskálon található borházában a termés nagy része elfogy. Ezen egyáltalán nem kell csodálkozni, hiszen a mesterség több évszázados múltra tekint vissza a családban, s ehhez a legkorszerűbb technológia párosul. A vendég persze csodálkozik, hiszen ilyen gyönyörű olaszrizlinget, meg traminit ritkán kóstolhat.

A borvidéken egyébként jobban szeretik a hazai turistát, mint a külföldit. A sörfogyasztó német például keres valami édeset, amitől jól berúghat, viszont a magyar vendég igényesebb. Közülük egyre többen betérnek a borszaküzletekbe, ahol rátalálhatnak a Balaton-felvidéki különlegességekre is. A borvidék legjellemzőbb fajtája az olaszrizling, ez díszlik a terület felén. Németh Iván szerint ez az egyetlen fajta a világon, amelynek egy tőkéjéről akár ötször is lehet szüretelni, s ötféle bort lehet csinálni. Ha sikerül megvédeni a betegségektől, meg a madaraktól, még jégbor is születhet belőle. A legtöbb borászatban előnyben részesítik a hazai fajtákat, például a Bakonyi Károly által nemesített Pátriát, melyet 23-24 mustcukorfokkal szüreteltek. Igazi kézművesborokat készítenek a sümegi Palota Pincében, Magyar Tamás a Vesperas névre keresztelt fehérborát mutatja példának. A püspöki palota látványpincéjében már nem csak borkülönlegességeket, hanem gasztronómiai programokat is kínálnak.

A Balaton-felvidéki borászok belátták, hogy a jó bornak is kell cégér, tehát költeniük kell reklámra, szórólapokra. Az értékesítéshez továbbra is a turizmusban látják a fő megoldást. Németh Iván elmondta azt is, hogy kitörési lehetőség lenne a szövetkezés. Ausztriában és Olaszországban pinceszövetkezetek jöttek létre állami támogatással. Nálunk erre sajnos, nincs hajlandóság sem a borászok, sem az állam részéről.