Szomjazó másodvetések

Tisztítsuk meg alaposan a földet az előveteménytől, és hagyjunk elég időt a talaj előkészítésére, illetve ülepedésére. (Ez utóbbi különösen akkor fontos, ha apró magú zöldségeket vetünk.) Növényvédelmi okokból csak olyan növényeket tanácsos egymás után termeszteni, amelyeknek nincs közös károsítójuk. Másodtermesztésre alkalmas a fejes saláta, a hónapos retek, a zöldhagyma, a főzőhagyma, a fokhagyma, a bokorbab (zöldbab), a borsó, a sóska, a spenót. Alkalmasak továbbá a káposztafélék, a gyökérzöldségek, a csemegekukorica, a korai burgonya, az uborka, a cékla, a hónapos retek mellett a nyári és a téli retek, illetve a spárgatök, a cukkini és a csillagtök.

A zöldbabok közül a sárga hüvelyű fajták, mint a Rézi, a Bodor, a Róna és a Rege igen beváltak, de mellettük érdemes kipróbálni a zöld hüvelyű változatokat is, mint amilyen az Invicta és a Főnix. A vetőmagot 5 centiméter mélyre és 6-8 centiméter tőtávolságra ültessük, a sorok között legalább 30 centiméter széles művelő utat hagyjunk. Fontos, hogy rendszeresen öntözzük a zöldbabot; jó vízellátottság mellett a termés kevésbé szálkásodik.

Az időnkénti gyomláláson és kapáláson, valamint az öntözésen kívül semmilyen különösebb igénye nincs a céklának, másodvetésben is sikeresen termeszthető. Magját 3-4 centiméter mélyre és 30×20 centiméteres sor- és tőtávolságra vessük. Bevált fajtái a Bíborgömb, a Bíborhenger, a Rubin, a Nero, a Detroit, mini céklának pedig a Little Ball.

Spenótból célszerű többször kevesebbet vetni családi fogyasztásra, két-három héttel egymást követve. Júliusban őszi szedésre, augusztus közepétől pedig már áttelelésre vessük a fajtákat. A régóta ismert és jól bevált Popey mellett a Vivos F-et is érdemes kipróbálni. Ajánlott vetésmélység 2-2,5 centiméter, sortávolságnak pedig 30-35 centimétert válasszunk. A sóskát áttelelésre vessük augusztus végén, szeptember elején. Magja 2 centiméter mélyen kerüljön a földbe, sortávolsága 30 centiméter legyen.

Későbbi másodvetéssel (augusztus végéig bezárólag) próbát tehetünk a zöldborsóval is, de csakis öntözve. Olyan korai fajták közül válaszszunk, mint a Rapid, a Villő, a Bella vagy a Rajnai törpe. Kelkáposztából a rövid tenyészidejű, szabadföldi termesztésre (nem pedig hajtatásra) szánt fajtákat válasszuk másodtermesztésre. Ezek palántáit 50-60×40-50 centiméteres sor- és tőtávolságra ültessük. A kelkáposzta (de általában minden káposztaféle) sok vizet kíván, főleg a fejlődése elején és a fejképződéskor, így szép termést csak rendszeres öntözés mellett várhatunk.