Szaporíthatjuk magról, de ebben az időszakban még hajtásainak dugványozásával is. Ha a levelét összemorzsoljuk, tapasztalhatjuk, milyen erőteljes, aromás illatot áraszt. Régóta használatos fűszernövény; nemcsak ízesíti a húsételeket, hatóanyaga serkenti is ezek emésztését. Gyógyhatása igen sokoldalú, a szamárköhögés gyógyításának egyik legmegbízhatóbb fűszerszáma. Teája kiváló gyomorerősítő, jól használható a gyomorsüllyedésből eredő kellemetlenségek enyhítésére. Kitűnő nyákoldó és idegnyugtató, de hatásosan enyhíti a menstruációs görcsöket is. Olajával eceteket és füstölőeszenciákat illatosítanak.
A kakukkfű fény- és hőigényes, a kertben a verőfényes, szélmentes helyen díszlik a legszebben, például a falak tövében vagy a sziklakertben. Árnyékban leáll a növekedése. A jó vízáteresztő, meszes talajokat kedveli. Erősen kötött, hideg földben csak sínylődik. Jól viseli a szárazságot és viszonylag téltűrő; jól fejlett növény a –5 Celsius-fokos hideget károsodás nélkül elviseli. Ha cserépben neveljük, télen a talaját hagyjuk kiszáradni, és csak tavasszal kezdjük öntözni. Ha hajtásdugványról szaporítjuk, az egyes dugványokat árnyékos helyen ültessük a talajba, mintegy 5 centiméter mélyre. Meggyökeresedésük után telepítsük állandó helyükre, a kert verőfényes, szélmentes részébe. Az öreg töveket októberben tőosztással újíthatjuk meg, de az erősen fás részeket ne használjuk föl.
A kakukkfű hajtásait mindig virágzás előtt, a már fásodott rész fölött vágjuk le, így a növény újra hajt, és egy tenyészidőben többször is vágható. A leveles, virágos hajtásokat szárítsuk meg és morzsoljuk össze, tisztítsuk meg a durva szárrészektől, az így nyert drogot pedig aromatartó üvegben tároljuk.
