Építsen velünk gyümölcsöskertet! (3.)

A nagy koronájú fákat a parlag északi oldalára ültessük, mert a déli részen fölnőve beárnyékolják a mögöttes területet. Tudnunk kell, hogy a faiskolákban általában kapható, nem támasz mellett nevelt, erős vagy középerős alanyon álló, hagyományos koronájú fák közül a cseresznye 50-70, a meggy, a kajszi, a mandula, a szilva, a ringló 25-30, az őszibarack pedig 25 négyzetmétert igényel. A magról kelt dió térigénye elérheti a száz négyzetmétert is, az oltványé viszont kisebb, 50-70 négyzetméter.

Most eldöntendő kérdés az is, milyen árnyékoló gyümölcsfát válasszunk a ház előtti terasz védelmére a tűző nap elől. Ideális ide a sűrű, terebélyes koronájú fa, ami nem okoz kellemetlenséget a lehulló termésével. A közkedvelt cseresznye megfelel a célnak (mint ahogy a dió is), de a Germersdorfi óriás helyett inkább a Bigarreau Burlat, a Szomolyai fekete vagy a Solymári gömbölyű közül válasszunk, mert ezek mind nagy koronát nevelnek, azonban előbb érlelnek termést, mint a Germersdorfi, és így kevésbé okoz gondot a cseresznyelégy. S ha már a cseresznyénél tartunk: a faiskolákban legalább tizenöt fajta közül választhatunk. Koraiságban a régi Münchebergi korai változatlanul verhetetlen, a kicsi és puha húsú termése azonban csak otthoni fogyasztásra jó. A nem sokkal később, május végén érő Valerij Cskalov komoly versenytársa a középnagy, éretten bordópiros színű, félkemény gyümölcseivel. Kevéssé ismert, hogy a cseresznyefajták többsége önmeddő, ám hogy mégis rendszeresen és bőven teremnek, annak oka, hogy 50-100 méteres körzetben rendszerint akad egy másik cseresznye, aminek a virágpora megporozza. De vásárolhatók olyan öntermékeny fajták is, mint amilyen az Alex vagy a Stella.

Ha igazán korai meggyet akarunk, a Meteor korai és a Csengődi között választhatunk. Ha tetszetős és ízletes, friss fogyasztásra különösen kiváló fajtát szeretnénk, választhatjuk az Érdi jubileumot, a Favoritot, ha pedig inkább a befőzés a cél, akkor az Újfehértói fürtöst, a Kántorjánosit, a Maliga emlékét vagy a Pipacsot. Kajszibarackból június közepétől egészen július végéig érő fajtasor áll rendelkezésünkre. A Harmat már június közepén hozza üde ízű, magvaváló gyümölcseit. Hibája, hogy csak részben öntermékeny, noha a többi sárgabarackfajta jól porozza.

A július közepén érő Gönci magyar kajszi és a Magyar kajszi c235 igen finom ízükkel érdemlik ki a figyelmet, csakúgy, mint a Rakovszky fajta, amelyik július végén érleli terméseit. A Ligeti óriás leginkább hatalmas, mutatós gyümölcseivel vonja magára a figyelmet, gyöngéje viszont, hogy szintén önmeddő, vagyis porzófajtát igényel.