Barackkal töltött katlan

A réztartalmú szerek nem szívódnak föl a növényben, hanem a felületen maradnak és befedik az ágakat, gallyakat. Minél jobban fedik a növényeket, annál valószínűbb, hogy találkoznak a fertőző spórákkal. Lemosó permetezésnél ügyelni kell arra, hogy a permetlé az ágakat, gallyakat, rügyeket és a rügyalapokat is teljes mértékben, áztatásszerűen fedje. Az őszibarackfák általánosan elterjedt koronaformája a katlan, amit fölfoghatunk úgy is, mint egyetlen ágemeletből álló, sudár nélküli koronát. A másik gyakori változat a zárt felületű katlan, amelyet pedig a gömbkoronához hasonlíthatunk.

Hogy melyiket válasszuk, abban döntő a termőhely. Átlagos viszonyok között jó a katlankorona, de ha gyümölcsöskertünk adottsága kitűnő az őszibaracknak, a zárt felületű katlan mellett tegyük le a voksot. Mivel ez utóbbi az előbbinek módosított változata, ezért kialakításának módja jórészt a katlankoronáéval megegyező.

Bármelyik koronaformát is választjuk, olyan fejlett koronás oltványt vásároljunk, amelyiken több, ceruzavastagságú és 40-50 centi hosszú vesszőt találunk. Ezekből válasszunk ki hármat-négyet. Olyanokat, amelyek lehetőleg nem azonos magasságban állnak, hanem egymás alatt és fölött, illetve amelyek a rendelkezésre álló teret (ha fölülről nézzük, akkor a kör alapvetületet) arányosan kitöltik. A kiválasztott vesszőket – éles, jól záródó metszőollóval – vágjuk vissza fele hosszukra és kifelé (nem a korona belseje felé) álló rügyre. Az összes többi vesszőt, illetve a sudarat tőből távolítsuk el! Ha rendben mennek a dolgok, a következő év tavaszán erőteljes vesszőkkel szembesülünk az őszibarackfánkon, amelyek a tavaly visszametszett vesszők végálló (legfölső) rügyéből képződtek.

Mivel azonban egyéb rügyekből is fejlődhetnek szemrevaló vesszők, ezért megint ki kell válogatnunk azt a négy legfejlettebbet, amelyekre már úgy tekintünk, mint a leendő vázágak alapjaira. (A választás szempontja most is az: ne induljanak egy pontból a törzsön, a koronateret pedig arányosan töltsék ki.) A kiválasztott vesszőket, ha elérték az 50-60 centiméteres hosszt, kétharmadukra, ha ennél rövidebbek, akkor fele hosszukra vágjuk vissza. Versenytársaikat, amelyek a nyár folyamán a helyükre pályázhatnak, kíméletlenül, tőből el kell távolítanunk. A koronában fejlődő gyengébb vesszőket hagyjuk metszetlenül. A harmadik esztendő tavaszára már erőteljes, 50-80 centiméteres vesszők képződnek a koronában gyengébb, másodrendű vesszőkkel berakódva.

Első feladatunk a már szépen alakuló vázágak továbbnevelése, amihez a tavalyi 4 vezérvessző csúcsán fejlődött erős vesszőkből kiválasztjuk a legkedvezőbb irányút, és ezeket visszavágjuk fejlettségük szerint felükre vagy kétharmadukra. (Ez a kedvező irány a vízszinteshez képest 50-60 fokos szögállás.) A versenytársakat tőből eltávolítjuk.

Ha koronánkat zárt felületű katlanná akarjuk formálni, a harmadik évig úgy járjunk el, mintha katlant nevelnénk. Ezt követően azonban a természetes koronaalakulást hagyjuk érvényesülni, azaz ne vágjuk ki a fölfelé növő részeket, vagyis hagyjuk megtölteni, benőni a katlant. Arra persze vigyázzunk, hogy a növedék arányosan töltse ki a katlanteret, s akkor az egész fa egy tetszetős, szép gömbkorona formáját mutatja majd.