Elmarad a lecsószezon?

Valamirevaló szakácskönyvben aranyszabályként olvasható, hogy a lecsó akkor lesz ízletes, az üvegbe töltött paradicsomlé pedig kellően édeskés, ha még augusztusban nekiduráljuk magunkat a befőzésnek. Idén viszont még a birkatürelmű háziasszonyok is kezdhetnek idegeskedni, ugyanis az árak azt mutatják, csak nem akar megérkezni sem a lecsó-, sem az uborkaszezon. Amit a piacon kicsiben látunk, az nagyban is igaz.

Szabó József, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács, azaz a FruitVeb elnöke szerint a hazai termés harmadát pusztította el idén a rendkívül mostoha időjárás. Még szomorúbb a helyzet, ha nem a tavalyi átlagokhoz viszonyítunk, hanem a jó évtizeddel ezelőttihez, akkor ugyanis azt látjuk, az idei betakarítás 40-45 százalékkal kevesebb zöldség- és gyümölcsterméssel kecsegtet. A cseresznye 80 százaléka odalett, de a veszteséglistára a meggy és dinnye mellé felzárkózott a paradicsom is. Csoda-e, hogy „aranyáron” mérik a jó, lédús fajtát?

– Az olcsó szabadföldi termésre nem is érdemes várni – tanácsolja egy kerecsendi őstermelő, Szilágyi Győzőné. A nagy meleg és a rendkívül sok eső ugyanis tönkrevágta a bogyókat, ami mégis megtermett a szabad ég alatt, az egyrészt kevés, másrészt erősen viharvert. Tavaly a kerecsendi család is próbálkozott a szabadföldivel, de pórul jártak, mert a sok csapadéktól a kordonos termesztésű tövek az oszloppal együtt dőltek a sárba. Ezért az idén már csak a fólia alá ültettek paradicsomot. Így ugyan drágábban termelnek, de a mostani cudar nyár mégis nekik kedvezett, hiszen viszonylag magas áron mérhetik kilóját.

– Higgye el, hogy ez az ár a reális. Tavaly száz forintért dobáltuk a vevő után, s jól ráfizettünk. Így legalább úgy-ahogy megtérülnek a költségeink – nyugtatgat egy mezőkövesdi őstermelő. Tőle ugyancsak arról érdeklődöm, mikor érkezik meg végre a napsütötte ízű szabadföldi paradicsom. – Hogy mikor? Hát jövőre! – viccelődik, s már pakolja is a mérlegre a fólia alatt termett bogyókat. Megesküszik rá: idén csak úgy boldogult volna a szabadban termő tövekkel, ha egy ember állandóan ott állt volna mellette a permetezővel. Akkor viszont a sok vegyszer miatt elégedetlenkedne a kedves vevő.

A vásárlók persze morgolódnak az egri piacon is, hiszen ki hallott már olyant, hogy méregdrága – négy-ötszáz forintos – üvegházi paradicsomot aprítsunk a rendesen nagy kondérban készülő nyár végi lecsóba?!

Azt gondolnánk, hogy most jól járt az, aki szorgosan megtermelte a kiskertjében a paprikát meg a paradicsomot. Az egyik vevő azonban sietve cáfolta ezt a hiedelmemet. Bosszankodva mesélte el, hogy eddig mindössze három szemet sikerült szüretelnie saját paradicsomából, de azok a bogyók is inkább csak vízízűek voltak. Így történhetett meg, hogy most türelmesen áll sorba a piaci kofánál, és kénytelen fizetni, mint a katonatiszt...