Jogdíjas lehet a brokkoli?

Példaértékű lehet az ügyben az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) végső döntése, ami októberben várható. A Plant Bioscence brit cég még 2002-ben levédette az általa nemesített brokkolifajtát, ám a döntést azóta többen is megtámadták. Nemrég gazdálkodók, környezetvédők és egyházi emberek tiltakoztak az EPO müncheni irodája előtt a növény- és állatfajták szabadalommal való levédhetősége ellen.

A szóban forgó brokkoli a hagyományos keresztezés és géntechnológiai beavatkozás eredményeként jött létre. A nemesítő szerint az általuk kitenyésztett fajta a hagyományosnál több rákellenes anyagot tartalmaz. Az ellenzők az 1973-as európai szabadalmi megállapodásra hivatkoznak, amelynek értelmében a biológiai eljárásokkal létrehozott állat- és növényfajták nem védhetők le szabadalommal. Az EPO eddig óvatosan úgy nyilatkozott, hogy a növény- és állatfajták levédhetőségének tilalma továbbra sem vita tárgya. Ugyanakkor azt is tisztázni kell, hogy az adott eljárás tényleg csak biológiai, vagyis olyan lépésekből áll-e, amelyek az ember beavatkozása nélkül is elképzelhetők lennének. A rákellenes brokkolinál, illetve egy izraeli szárazságtűrő paradicsomnál azonban éppen ez a kérdéses, ugyanis létrejöttükben géntechnológiai lépések is szerepeltek.

A mezőgazdasági szereplők most attól tartanak, hogy a nemesítési eljárások szabadalmaztatása a vetőmag- és állatfajták jogvédetté nyilvánításához vezető kiskapu. Márpedig a bioszabadalmak jelentősen csökkenthetik a biológiai sokféleséget. A nagy konszernek ugyanis magukhoz ragadhatják a legfontosabb élelmiszerek előállításának jogát. Nemcsak a fogyasztók, hanem a vetőmagvakat vásárló gazdák is a nagyvállalatok rabszolgái lehetnek – érvelnek az ellenzők. A téma kapcsán megkerestük a hazai Vetőmag Szövetség ügyvezető igazgatóját. Ruthner Szabolcs elmondta, hogy Európában, így Magyarországon is a növényfajtákat döntően növényfajta-oltalomban és nem szabadalomban részesítik. A nemesítői jogoknak köszönhetően olyan jól működő, döntően kis- és középvállalkozás méretű nemesítő cégek jöttek létre, melyek képesek a folyamatos fejlesztésre, új fajták létrehozására, ami az egész agrártársadalom érdeke.

Ezért is hozták létre a növénynemesítésre szabott szellemi tulajdonjogot. A növényfajta-oltalom az új fajta előállítójának átmeneti kizárólagosságot biztosít, hiszen annak tovább szaporítása, forgalmazása az ő engedélyéhez kötött. Ugyanakkor a nemesítői jog lehetőséget nyújt arra, hogy a kutatási munkában más nemesítők is felhasználhassák az oltalmazott fajtát. Ez teszi a nemesítői jogot a nyílt innováció részévé.

Az utóbbi két évtizedben megjelentek a növénynemesítésben a szabadalmak is. A növényfajtákba épített tulajdonságok (például transzgének) is gyakran szabadalommal védettek, illetve az alkalmazott módszerekre szintén megadják a szabadalmat. A szabadalom abban különbözik a nemesítői jogoktól, illetve a növényfajta-oltalomtól, hogy nem rendelkezik „nemesítői kiváltsággal”. Ennek következtében a szabadalmaztatott tulajdonsággal rendelkező fajták nem használhatók fel szabadon a további nemesítésekhez. Világos tehát, hogy a nyílt innováció elé a szabadalmak akadályt gördítenek.