Savanyú fejek fesztiválja

De a neve is jól hangzik, hiszen ahogy München a sörvedelő Oktoberfestről is nevezetes, úgy Vecsés a savanyú káposztájáról híres. A hasonlat nemzetiségi szempontból is megállja a helyét, hiszen az 1700-as években Vecsésre telepített sváb jobbágycsaládok a nádasok között lévő tisztáson káposztaföldet is kaptak. Mindig is szerette a káposzta a vecsési talajt meg klímát. A termőréteg alatt agyagos vízzáró réteg található, amely növeli a talajok vízmegtartó képességét, így aszályos időben is jó termést ad a káposzta. Ezt az adottságot jól használta ki a hajdani Ferihegy Tsz is: fennállása idején lett országos hírű a vecsési káposzta. Ma százötven kisebb-nagyobb savanyítóüzem működik, jórészt családi vállalkozásban, és a vecsési savanyított káposzta általánosan ismert fogyasztói márkanév.

Régen a káposzta eltartásának leggyakoribb módja a savanyítás volt, télen sok ételt savanyított káposztából főztek. Az általában családi receptúra alapján készített finomság mindig különleges árunak számított. Ez a mesterség generációkon keresztül öröklődött és fejlődött, és általában ma is az egykori német telepesek leszármazottai űzik. Attól jövedelmező, hogy három szakmát egyesítettek: a termelést, a feldolgozást és a kereskedelmet. Persze ehhez egy kis szerencse is kellett, hiszen a főváros közelsége megkönnyítette az értékesítést.

Kezdetben a vecsési gazdák az egyéb zöldségfélék mellett ajánlották a savanyított káposztát: erjesztő fakádakból literre mérték ki a magas C-vitamin-tartalmú élelmiszert. Budapest zöldségpiacain egy-egy család ma is évszázados tradíció alapján adja el termékeit. A termelők fokozatosan beépültek a közétkeztetésbe is, az egészségügyi, közoktatási intézmények mellett a fegyveres testületek közkonyhái is jelentős felvásárlói lettek. Vannak, akik pedig a zöldség-gyümölcs vagy hentesüzletek állandó beszállítóivá váltak.

A Káposztafeszten azt is megtudhatjuk, hogy kétszáz éves szelekció alapján kialakult a Vecsési lapos tájfajta. A legszebb példányokat kiválogatták, gyökerestől, földlabdával kiásták, pincékben, vermekben földelve tárolták, majd tavasszal a kertben elültetve maguk fogtak vetőmagot. A feldolgozható mennyiséget pedig megsokszorozta Trethán Károly kisiparos találmánya, a villanymotorral meghajtott forgótárcsás szeletelőgép szárnyas torzsafúróval.

A rendszerváltás után a családi gazdaságok jelentős fejlesztéseket hajtottak végre. Nagy teljesítményű gépekről a szeletelt káposztát szállítószalag továbbítja a 2-3 köbméteres műanyag tartályokba. A levegő kiszorítását a lesúlyozott fatetők helyett vízzel töltött műanyag tömlőkkel, vagyis vízzsákokkal oldják meg. A csomagolást a piac igényei szerint alakították ki: a zöldségpiacokon továbbra is hordókból árulják a vecsési savanyú káposztát, a nagybani forgalmazás elsősorban vödrös kiszerelésben történik, míg az üzletláncok beszállítói egy kilogrammos, fóliatasakos vákuumcsomagolást alkalmaznak. A konzerves dobozba töltött savanyú káposztát pedig hazai és külföldi piacokon értékesítik. Ezek után már csak azt szeretnék elérni a település lakói, hogy a vecsési káposzta is hungarikum legyen, mint például a szegedi paprika.