Flaska alakú bikaszív

Egész életében arra vágyott, hogy egyszer saját kertje legyen. Olyan, ahol a flóra és a fauna háborítatlanul, természetes összhangban éli a maga életét. A vágy gyermekkorában fogant meg, amikor szülőhelyén, egy német falucskában édesanyja kerti és erdei fűszerekkel, gyógynövényekkel rukkolt elő a konyhában. Walter Schneider Németországban működtetett vendéglőt, s egyik magyarországi utazásán szeretett bele az erdők közé szorult, picinyke zalai faluba, Almásházába. Az érintetlen természet láttán úgy érezte, eljött az idő, hogy megvalósítsa régi álmát. A falu végén vásárolt egy családi házat nagy, elvadult kerttel. Ennek már tizenhárom esztendeje.

Miután beléptem a kapuján, meglepődtem, hiszen nyoma sincs az osztrák és német földön látható, kínosan nyírt, rendezett portának. Amikor ezt megjegyeztem, a csendes szavú Walter elmosolyodott:
– A természet ránézésre összevisszaság, de így van meg az egyensúlya. Kertem 10 ezer négyzetméter, s amikor az osztrák szomszédom meghalt, átvettem a 12 ezer négyzetméteres gyümölcsösét is. Kémiai anyagokat nem használunk, mégis szépen teremnek a fák. A kertemben alig akad vörös meztelen csiga, mert szaporodásukat akadályozzák a természetes ellenségeik.

Walter hobbija a paradicsomfajták gyűjtése. Amíg tavaly 2000 tőn 356 fajta díszlett, az idén a csapadékos időjárás miatt csak negyedannyi tő terem. Hatvan ország különböző ízű, formájú, méretű, színárnyalatú paradicsomfajtái, -változatai láthatók itt, amelyeket kapcsolatok, elsősorban az internet segítségével gyűjtött össze. A kert első részében a magas növésű fajták kaptak helyet – szinte lugast alkotnak –, a kényesebbek pedig a szaporítóházban díszlenek. A legérdekesebbek egyikének tartja a házigazda az „utazó” paradicsomot. Így nevezte el az ökölnyi terméseket, amelyeket sűrűn összetapadt, apró, egy falatnak megfelelő paradicsomocskák alkotnak. Nagyon kellemes az ízük. Van itt fekete, sárga, zöldre érett (zöld zebra), enyhén sárgadinnye¬zamatú, hosszúkás, nagy befőzni való, különféle koktélváltozat, valamint a legkisebb szemű, ötezer éve ismert ribiszkeparadicsom. A sziléziai „málna” például gyönyörű sötét rózsaszínű, súlya elérheti a húsz dekát. Tetszetős a flaska alakú, a kazahsztáni bikaszív, az olasz saláta, a belga sárga, de a belül üreges, tölteni való is.

Walter a magyar paprikafajtákat is elkezdte gyűjteni. Ebben Bognár Mihályné keszthelyi nyugalmazott tanár, a tolmácsa nyújt nagy segítséget. A keszthelyi egyetemen nemesítettekkel alapozták meg a gyűjteményt, s már ötvenfélénél tartanak. Érdemes szemügyre venni a fűszernövényeket is: a zsályát, a rozmaringot, a kakukkfüvet és a bazsalikomot. Megbecsüli a csalánt, a pitypangot, a galagonyát, a lándzsás útifüvet, mert mind tartalmaz az emberi szervezet számára értékes anyagokat. Ezért kezdte el keverni a különleges elixíreket, a valódi gyümölcsből sajtolt ivóleveket és cukor nélküli, sztíviával édesített lekvárokat, dzsemeket. A természetes édesítőnövény, a sztí­via is a kertjében terem.
– A fiatalok isszák az agyoncukrozott, mesterséges színezékkel, tartósítóval készült üdítőitalokat. Ezért én szeretném megmutatni nekik, hogy jobb a természetes eredetű. Emiatt kóstoltatjuk velük a termékeinket – magyarázza Walter.