Hogyan teleltessük a futómuskátlit?

A mintegy kétszázötven faja közül hazánkban a kerti és a futómuskátli a legjelentősebb, ez utóbbi már népszerűbb a korábban általános kerti változatnál. Az alpesi házak elmaradhatatlan virágdísze ma is a futómuskátli, nyugati szomszédainktól kaptunk kedvet hozzá.

Hajtásrendszere jóval vékonyabb, mint a kerti muskátlié, de töve ennek is fásodik. Fél-másfél méteres hajtásai csüngők, elfekvők, rajta húsos, fényes, zöld, kopasz levelekkel. Egyszerű vagy félig telt virágai a legkülönbözőbb színekben pompáznak: piros, skarlátvörös, fehér, lazacrózsaszín, sőt lila változatban is léteznek.

A kerti muskátlit hűvös, 6-8 fokos hőmérsékleten és gyér fényviszonyok között (pincében, padláson) teleltethetjük át. A fiatal példányokat hagyjuk metszetlenül, az idősebbeket azonban vágjuk vissza. Elég, ha havonta egyszer öntözzük a töveket, különösen akkor, ha alacsony a tárolótér hőmérséklete. A tárolás bevált módja az is, ha a töveket összekötjük, és a fagymentes pincében fejjel lefelé lógatva fölkötjük, hogy jól szellőzzenek. A futómuskátlit másképp kell teleltetni, mint a kerti változatot. Ez esetben is vágjuk vissza a töveket és tegyük védett helyre. Hűvös előszobában vagy lépcsőházban 12-14 fokos hőmérsékleten, ahol a fény is éri a növényt, jól átteleltethető. Két-háromhetenként öntözzük meg, de csak mértékkel.

Hazánkban a kerti és futómuskátlin kívül különleges változatok is beszerezhetők. Ezek egyike az angol muskátli, ami erősen hasonlít a kerti változathoz, szára azonban jobban elfásodik, ugyanakkor kevésbé kényes a betegségekre, a talajra és a tápanyagra, ámde nem virágzik olyan gazdagon. A rózsaillatú, valamint a citromillatú muskátlik mirigyszőrei – mint a nevük is mutatja – rózsára, illetve citromra emlékeztető illóolajakat termelnek.