Kel lett a káposztából

Egyéves növény, igen rövid száron (torzsán) ülő nagy, fölálló levelekkel, ezeken jellegzetes vastag főérrel. Sok a rost benne, emellett gazdag könnyen emészthető fehérjében, C-vitaminban, karotinban és ásványi sókban. Táplálkozási jelentőségét növeli, hogy a téli időszakban is frissen fogyasztható.

A kínai kel alapvetően hideget tűrő és kedvelő növény (más kérdés, hogy a nagy meleget is jól viseli). Kifejezetten rövid nappalos, ezért hazánkban csak az őszi termesztése javasolt, mivel nyáron hamar magot hoz. Nyugat-Európához hasonlóan ma már nálunk is 7-8 hónapon át kapható: az áru tekintélyes része Nyugat-Európából származik. Ha a talajban nem is nagyon válogat, a bőséges víz- és tápanyagellátást föltétlenül igényli. A mészhiányra érzékeny, ugyanígy a talaj magas sótartalmára is, ami visszaveti a fejlődésében.

Magját augusztus elején kell vetni 40 × 30 centiméteres sor- és tőtávolságra, trágyával jól föltöltött talajba. Ápolási munkái közt fontos a rendszeres öntözés. Termése október közepétől-végétől takarítható be. Nagy előnye, hogy jól tárolható.

A kínai kel sokféleképpen felhasználható, legcélszerűbb mégis nyersen fogyasztani. Például salátakeverékben, amiben lehet tojás, sajt és egyéb finomságok. Mivel külső levelei zöldek, a belsők sárgák, a levélerek pedig fehérek, a fölvagdalt kínai kel nemcsak ízletes, hanem mutatós is. Ecetes lében és majonézes mártásban órákig megtartja ropogós állagát (ha nem sóztuk meg nagyon). Emellett azonban levesnek, főzeléknek, párolt zöldségnek, rakott ételnek is jó, a kínai konyha fontos eleme.