Fajdbogyó fürjeknek is

Észak-Amerika, Ausztrália, Kelet-Ázsia és a Himalája lombhullató erdeiben őshonos talajtakaró növény. Természetes környezetében az erdei fenyők és a keményfa erdők aljnövényzetét alkotja. Gyümölcsét és zöld levelét sok állat fogyasztja, némelyeknek, mint például a vadpulykának, a hegyes farkú fajdnak vagy a virginiai fogasfürjnek ez jelenti a fő táplálékot. Ez a 10-15 centiméter magasra növő törpecserje a hangafélék családjába tartozik. Kerekded levelei bőrneműek, fényes sötétzöldek. Télen a kertben tartott példányok levele vöröses árnyalatúvá válik, a növény a mínusz 25 fokos hideget is elviseli.

Föld alatti szaporító képletei, rizómái révén terjed, de magvetéssel is szaporítható. A kúszó fajdbogyó apró, harang alakú, csüngő fehér virágai fürtben vagy különállóan nyílnak nyáron. A termés, a fél-egy centiméter átmérőjű bogyó szeptemberben érik, égőpiros színben pompázik és egész télen a növényen marad. Ha a bogyóhúst szétdörzsöljük, kámforos illat árad belőle, hatóanyagát a gyógyászatban hasznosítják, reuma elleni készítmények alapanyagaként és fogkrémek, rágógumik ízesítésére használják.

A kúszó fajdbogyó a kissé savanyú, tőzeges, nedves talajt kedveli. A hűvös és árnyékos termőhely az ideá­lis számára, a tartós meleget, szárazságot nem éli túl. Talaját folyamatosan nedvesen kell tartani, de túlöntözés hatására el is pusztulhat. Illatos leveleivel, élénkvörös bogyóival mutatós cserepes dísze a téli szobának. Ültethető balkonládába is vagy kőedénybe, hűvös, árnyékos környezetbe. A kertben is különleges talajtakarót nevelhetünk belőle, például örökzöldek alatt, de csak ha a talajt kicseréljük és tiszta, enyhén savanyú tőzegbe ültetjük.