Vetőmagpróba a tűzhelyen

Felhasználhatjuk a tavalyról maradt, a saját tasakjában megőrzött magot is, ha az nem penészes, és még nem járt le a szavatossága, csíraképes. A legtöbb zöldségféle magja 2-3 évig őrzi meg csírázóképességét.

Ha külsőre jónak ítéljük a magot, a tényleges csírázóképességéről próbacsíráztatással győződhetünk meg. Például úgy, hogy nedves itatóspapírok közé vagy nedves homokba teszünk tíz, húsz vagy ötven magot, majd a kicsírázottak számának arányában megállapítjuk, hogy a magvak hány százaléka csíraképes. Gyorsabb, ha a vizsgálandó magvakból néhányat a tűzhely forró lapjára teszünk. A felforrósodott magok közül a csíraképesek elpattannak (a bennük lévő víz gőzzé válva szétfeszíti őket), a meddők pedig változatlanok maradnak. Azonos fajon belül a legéletképesebbek csíráznak ki először, majd néhány nap múlva a többi. Az egyes fajok között azonban különbségek is adódhatnak. A petrezselyem, a zeller és a sárgarépa magjai – nagy olajtartalmuk miatt – lassan csíráznak.

A vetés ideális mélysége és a vetőmag nagysága között szoros az összefüggés. A nagyobb vetőmagokat, így például a borsót, a babot, a sütőtököt és a csemegekukoricát 4-6 centiméter mélyre vessük, mert van bennük elég tápanyag ahhoz, hogy áttörjék a vastagabb talajréteget. A sekély magvetés azzal a veszéllyel jár, hogy a mag körül kiszárad a föld és nem kel ki. Emiatt a mélyebb vetés nagyobb biztonságot ad. A sárgarépát és a petrezselymet viszont egy-két centiméternél nem vethetjük mélyebbre, ezért ezeknél különösen fontos, hogy a magágyuk a kelésig nedves legyen. A hagyma, a cékla, a spenót, a sóska vetőmagjai mélyebbre, 2-3 centire vethetők. Általános szabály, hogy a laza homokon mindig egy kicsivel mélyebbre vessük a magot.