Labodázzunk!

Noha vitamintartalma nem túlságosan magas, ásványi sókban, főként vasban, foszforban és magnéziumban gazdag. Már a középkorban is készítettek belőle főzeléket, az 1800-as években pedig nagy divat volt vajat csomagolni a levelébe. Magja kék festékanyagot tartalmaz, régebben festőnövényként is termesztették.

Magvetéssel szaporítható, kora tavasztól folyamatosan (2-4 hetenként) vetve egész évben szedhetünk belőle. Tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású talajon fejlődik a legszebben. Fényigényes, az árnyékot nehezen tűri. A vörös levelű változatok különösen is jól alkalmazkodtak a szélsőségesen meleg és a fagypont körüli hőmérsékletekhez. Vízigényes, és bár a szárazságot tűri, csak elegendő csapadék mellett növeszt dús lombozatot.

Magját 1-2 centiméter mélyre, fészekbe vessük, fészkenként 4-5 magot. Ha folyamatos szedésre ültetjük, 20 × 20, ha pedig dísznövényként akarjuk hasznosítani, akkor 50 × 50 centiméter a tenyészterülete.

Kevés ápolással beéri, kórokozója, kártevője szinte nincs. Ápolása a gyomtalanításból áll, öntözéssel pedig zsengébb, dúsabb levélzetet kapunk. Ha magszárba szökik, a lombozat már alkalmatlanná válik a fogyasztásra.

Hűtőszekrényben néhány napig eltartható, de legjobb frissen fölhasználni. Kedvező étrendi hatása, valamint az emésztést, az anyagcsere-folyamatokat serkentő tulajdonsága miatt kisgyermekeknek különösen javasolt, akár spenót helyett.