Iszik az afrikai kanálajak

Régi bolgárkertészet helyén, a Rákos patak árterében terül el Turbók László birodalma. A sok zölddel, ligeterdővel határolt telep, ahol a termesztés folyik, békés és barátságos. Az a gazdasági, piaci környezet azonban, ahol a növényeket pénzre, megélhetésre kell váltani, már sokkal kevésbé az.

– Küzdünk a folyton emelkedő gázárral; tavaly például ötmillió forintot vitt el az a tartályos gáz, amivel az ezer négyzetméter területű fóliasátrainkat fűtöttük – mondja a kertész. – De az elmúlt esztendő másképp is megpróbált minket: a május–júniusi rettenetes esőzések elvették a kertészkedők kedvét a palántavásárlástól is, így sajnos a tavaszi szezon virágaiból 5 millió forint értékű áru a komposztra került. Még szerencse, hogy a nyár végére, őszre megélénkült a kereslet, és így lett egy kis haszon is a virágokon.

Turbók László apósa, Kurdi Zoltán példája nyomán vágott a kertészkedésbe; műszerészi végzettségét a kertésztechnikusival megfejelve tett szert az alapismeretekre. A többit pedig a gyakorlat hozta meg, az a 28 esztendő, amit eddig főfoglalkozású kertészként töltött el. Ahogy műszerészként a pontosság, a precizitás embere volt, az maradt dísznövénykertészként is. Így történhetett, hogy telephelyén a szerény fölszereltség ellenére is olyan kertészetet hozott létre, amelyet a Corvinus Egyetem Kertészeti Karán is jegyeznek; évente két hallgató nála teljesíti szakmai gyakorlatát. De a zuglói Varga Márton Kertészeti Szakközépiskola diákjai is rendszeresen látogatják, akik a bőven adódó gyomirtási feladatok mellett gyakorlati alapismeretekre is szert tesznek.

A 4500 négyzetméteres dísznövénytelep mintegy százhatvanezer növényét László és felesége, Enikő gondozza, és egy állandó alkalmazottjuk segíti őket. És persze könnyít a technika is; a fóliasátrakban kiépített csöpögtető öntözőrendszerrel mondhatni egyénre szabottan öntözik a növényeket, ami nemcsak, hogy víztakarékos megoldás, hanem egyúttal óv a túlzott párásodás ellen is, ami a gombás megbetegedések melegágya. A fóliasátrakban egynyári virágpalánták borítják el az asztalokat, szemet gyönyörködtető szín- és formagazdagságban.

Az asztalok növényállománya hűen tükrözi a „trendek” változását a dísznövénypiacon. Egyre kevesebb fogy paprikavirágból, büdöskéből, bojtocskából, de az emberek megunták már a nagy virágú petúniát is. Évről évre megannyi újdonság keres helyet magának a piacon. Az egyik ilyen a sokféle virágszínű rózsameténg, ami kedves, mutatós virág, és bírja, sőt igényli is a tűző napot, jól viseli a szárazságot. Hasonló az afrikai kanálajak is, ami kiváló balkonnövény és erkélydísz, viszont vízigényes. A folytonosan virágzó sárga tömpevirág ellenáll a szélsőséges időjárási viszonyoknak, a mutatós és jól bokrosodó legyezővirág kiváló hő- és szárazságtűrésével tűnik ki.

Változatlanul nagy sláger a kaspóban árult csüngő szamóca is. A dísznövénynek előléptetett gyümölcsféle mutatós, lila színű virága a szemnek kedves, a nyáron és ősszel is érő piros gyümölcse pedig a szájnak kínál ízélményt. Noha a nagy virágú petúnia iránt csökken az érdeklődés, a kis virágú változatok egyre keresettebbek – mondja Turbók László. Mint ahogy fölfutóban a törpe árvácskák iránti igény is. Viszont a pistikevirág, a begóniafélék és a muskátli megunhatatlan „örökzöldjei” a dísznövénykertészetnek.