Borízű idegerősítő

Zöld hajtásaiból szárított fűszert készíthetünk, magját pedig augusztusban kell elvetni a tavaszi kiültetéshez. Mintegy fél-egy méter magas félcserje a kerti ruta, amelyről a vetést követően 6-7 évig vághatjuk a pikáns, borra emlékeztető ízű hajtásokat. Fűszerként már az ókori népek is éltek vele, elsősorban, étvágygerjesztőként használták. De idegerősítőként is számon tartották: leginkább erős szívdobogást nyugtattak vele. A régi szakácskönyvek gyakran alkalmazott fűszere volt különleges, keserű, pikáns íze miatt.

A kerti ruta meleg- és fényigényes, csak kevés árnyékot tűr el. Kevés napfény hatására elhúzódik a virágzása és csökken az illóolaj-tartalma. A száraz, hó nélküli teleken, ha egyes részei el is fagyna, az egész tő akkor sem pusztul el, mert az alvórügyekből új hajtásokat fejleszt tavasszal. Az idősebb tövek a szárazságot is jól elviselik, de csírázáskor és a palánta fejlődésének idején igényli a nedvességet.

Az erősen kötött, agyagos talajok, illetve a futóhomok kivételével mindenütt termeszthető, még az enyhén szikes foltokon is megmarad. Tápanyagigénye közepes, de miután 6-7 évig egy helyben marad, telepítés előtt érdemes szerves trágyázni a talaját (négyzetméterenként 2-3 kilót kijuttatva). Magját 15-20 centiméteres sortávolságra és 1-2 centiméter mélyre vessük. Ha túlságosan sűrűn kelt, egyeljük ki úgy, hogy egy-egy növényre legalább 10×10 centiméteres terület jusson. A magvetést rendszeresen öntözzük. A kifejlődött palántákat majd márciusban, áprilisban ültessük el végleges helyükre, 40×40 centiméteres sor- és tőtávolságra.

A zöld hajtásokat évente kétszer vághatjuk (10-15 centiméteres fás csonk visszahagyásával), először a nyár elején, másodszor októberben. De mielőtt a lombhoz nyúlunk, húzzunk gumikesztyűt, mert ha a levél a bőrrel érintkezik, kellemetlen kiütéseket, gyulladásos foltot okoz. A levágott részeket vigyük szellős, árnyékos, száraz helyre és ott szárítsuk meg.