Cuk bora Hadik vére

Lendván a katolikus templom mellett három szobor áll: Szent Flórián a tűztől védi a szlovéniai városkát, Szent István a magyarságra, Slomsek püspök meg a szlovén népre emlékeztet. Valamennyi szobor sértetlen. Mondhatni ugyanúgy hozzátartoznak az itteni kultúrtájhoz, mint a Lendvahegy meredélyeire futó szőlősorok.
Ebben a közegben fogant a Szlovénia-szerte elsők között jegyzett Cuk Borház, a helyi falusi turizmus központja. Cuk Lajos és felesége, Irénke évről évre gyarapította a birodalmat. Középpontjában a vendéglátás áll, de a borászat, valamint a kertészkedés és a virágkötészet éppúgy része, mint a közeli Bánuta falucskában fekvő 15 hektáros biogazdaság.
– Kitűnő, ám kevés bort készítünk, így inkább idecsalogatjuk a vevőket – mondja a családfő. – Fogyasszák el nálunk e nemes nedűket! Ugyanez a filozófiánk az általunk termelt húsokkal, zöldségekkel és gyümölcsökkel kapcsolatban is: konyhakészen adjuk el kezünk munkáját.
A kívül-belül csupa természetes anyagból, főként fából készített mesebeli házban az idei mezőgazdasági könyvhónap lendvai rendezvényére érkezett anyaországbeli kiadók „csepűrágóit” is megvendégelte a Cuk család. Vacsorához, reggelihez egyaránt nagyon finom, középen ujjnyira lyukas, arasznyi hosszú perecekkel kínáltak bennünket. Kiderült, hogy nádszálra tekerve sütik. Ráadásul fogyókúrás is! – győzködték falánk társaságunkat. Amikor tetőfokára hágott az értetlenség, elsütötték a poént: a lyukevésben rejlik a fogyózás fortélya!
Lajos szerint a kellemes, mosolygós, fiatal arcokat jobban kedveli a vendégsereg. Így aztán borházukban Éva lánya és Péter fia, no meg a választottjaik sürögnek-forognak – ha minden igaz, egy éven belül egybekelnek az ifjak, akik kettős esküvőt terveznek. Őszre valószínűleg kész lesz a bánutai farmon épülő húsfeldolgozójuk is. Éjjel-nappal, télen-nyáron a szabadban vannak itt a jószágok: disznók, birkák, húshasznú marhák és lovak. Utóbbiak békés izlandi négylábúak, kedvtelésből lovagolnak rajtuk. Ellenben a simogatásért tolongó izlandiaknál sokkal bizalmatlanabbak a skót hegyi marhák. Csak távolról engedik szemlélni hosszú barna, még a fejüket is takaró szőrzetüket. Szlovéniában a jó minőségű marhahús kilónként öt-hat euróba kerül, ám a skótok húsáért megadják a tízet is. Tehát az egyedi borokhoz egyedi húsokat is tudnak kínálni.
A család szőlője három hektáron díszlik. Errefelé az ültetvények fele olaszrizling, de a másik fele is zömében fehérbort adó fajta. Lajos azonban megkínált bennünket legújabb, Hadik vére nevű vörös cuvée-jével. Pinot noir, kékfrankos, zweigelt és merlot kékszőlőkből – titkos arányban – házasította a zamatos nedűt.
Hogy miért éppen Hadik vére a neve? Külön legendája van annak. A szerelmi históriával fűszerezett történet részleteitől eltekintve, a nemes ital voltaképpen egy múmiáról kapta nevét. Az 1733-ban elhunyt derék Hadik Mihály mumifikálódott holttestét magunk is megcsodáltuk a lendvahegyi kápolnában. Az üvegkoporsóban fekvő Mihály egyébiránt a neves magyar hadvezér, Hadik András édesapja volt.
– Nem irigykednek magukra a környéken? – kérdeztem borozgatás közben a sokat dolgozó házaspártól.
– Amíg fiatalabbak voltunk, kissé zavart bennünket – felelik. – Később elillant a kellemetlen érzés. Senkitől semmit el nem veszünk, viszont a magunkéhoz rendszeresen hozzáteszünk.