Az eddigi legpontosabb madárcsaládfa szerint a madarak agymérete megnőtt az evolúció során

A kutatásban két magyar evolúcióbiológus, Székely Tamás (HUN-REN-DE Reproduktív Stratégiák Evolúciója Kutatócsoport) és Liker András (HUN-REN-PE Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport) is részt vett – áll a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat MTI-hez eljuttatott keddi közleményében.

A madarak családfáját bemutató tanulmány végigköveti a madarak törzsfejlődését a dinoszauruszok korában élt első korai madaraktól a mai modern fajokig. A 363 madárfaj teljes genomszekvencia-adatai alapján összeállított törzsfa 218 rendszertani családot tartalmaz, ami az összes madárcsalád 92 százaléka. A genomadatokat a madarak olyan anatómiai sajátosságaival – például a test- és agymérettel – együtt elemezték, amelyek viselkedési és ökológiai tulajdonságokhoz kapcsolódnak.

A projekt vezetői Josefin Stiller (University of Copenhagen, Dánia), Siavash Mirarab (University of California, Egyesült Államok) és Kuocsie Csang (ZJU, Kína).

A kutatócsoport megállapította, hogy a genomadatok alapján rekonstruált törzsfa nagy vonalakban megegyezik a korábban feltételezettekkel, azonban a madarak evolúciójának eddig ismeretlen részleteit is feltárja.

A fosszíliák segítségével végzett időbeli kalibrálás szerint a madárfajok száma a dinoszauruszokat elpusztító, 66 millió évvel ezelőtti tömeges kihalási esemény után robbanásszerűen megnőtt. Az új fajok kialakulásának fő hajtóerejét ekkor az jelentette, hogy betölthették azokat az üres ökológiai élettereket (niche-eket), amelyek a földi élet nagy részének kipusztulása után keletkeztek – ismertették a közleményben.

A kutatás azt is megmutatta, hogy a madárfajok testmérete az idők során kisebb lett, azonban az agyméretben gyors növekedés következett be, ami a mai napig tart.

A közleményben Székely Tamást, a tanulmány társszerzőjét idézték, aki elmondta, hogy 

 – hangsúlyozta a professzor.

A kutatás másik magyar résztvevője, Liker András szerint a nagyméretű agy az összetett társas viselkedés, a lenyűgöző változatosságú madárének, de egyes fajoknál a kifinomult eszközhasználat kialakulásával is összefügghet.

A kutatók azt is megvizsgálták, hogy a különböző genommintavételi módszerek milyen hatással vannak a törzsfa pontosságára: 150 ezer genomrégió elemzésével kimutatták, hogy mind a nagy mennyiségű genetikai szekvencia, mind a taxonómiai változatosság nagy részét reprezentáló mintavételezés fontos a nagyjából 10 ezer ma élő madárfaj evolúciós történetének pontos feltérképezéséhez.

Kuocsie Csang szerint a madárcsaládok most elkészült törzsfája a valaha használt legteljesebb genetikai adatokon alapul, ami lehetővé tette számos, korábban bizonytalan rokonsági kapcsolatokkal rendelkező madárcsoport pontosabb és megbízhatóbb elhelyezését. A törzsfa fontos eszköz az ornitológiai és általában a biológiai sokféleség kutatásában, amely a jövőben szilárd gerincként szolgálhat az összes ma élő madárfaj evolúciós történetének feltérképezéséhez – emelte ki.