Fejbe lőtték Sándor Tamást

Vélhetően, de nem bizonyosan. A bizonyos csak az, hogy július 27-én, a hajnali órákban egyetlen fejlövéssel végezek vele. A gyilkosság okát a Balaton-parti városban azóta is találgatják.

A nyomozóknak mindenesetre nehéz dolguk volt – s nem csak azért, amit az áldozat édesanyja, Sándor Lajosné hangoztat. Szerinte ugyanis a fia áldott jó gyerek volt, rosszat senki sem mondhat róla. Az ügyön dolgozó rendőrök számára azért ennél árnyaltabb kép alakult ki az áldozatról. Az kétségtelen, hogy Tamást szerették a kollégái. Ahhoz sem fért kétség, hogy szelíd természetű, konfliktuskerülő volt. Ám annak már nem tudott ellenállni, hogy néha ne a maga pénzéből váltson a vendégeknek német márkát, s a pénzt aztán magasabb áron adja tovább. A valutázás szálai sokszor kapcsolódnak az alvilághoz – igaz, ilyen szálakat nem találtak a nyomozók, ám teljes bizonyossággal kizárni sem tudják.

Akkor netalán az általa kezelt pénz megszerzése érdekében végeztek a harminckét éves férfival? Ez a valószínűbb, ugyanis a kasszából hiányzott százezer forint. Halálának idején két csoportot is láttak szaladni a tanúk, sőt, lövéseket is hallottak. Hamar bebizonyosodott azonban, hogy a lövéseket egy riasztópisztolyból az a zöldséges adta le, akinek a portékáját meg akarták dézsmálni az arra járó fiatalok. A másik csoport tagjai viszont a szálloda felöl futottak a tópart felé, sőt, egyiküket ütlegelni is kezdték a társai, s közben azt kiabálták, hogy mi-ért kellett ezt tennie.

A nyomozók különösen nagy erőkkel kezdték keresni a társaság tagjait.

Látogasson vissza honlapunkra, s holnap reggel 8 órától keresse a Gyilkosság a siófoki éjszakában című cikkünket, melyből megismerheti Sándor Tamás történetének valamennyi részletét!