Kaszinóban verték agyon

Számos közvetett bizonyíték szólt a játéktermet látogató testvérpáros ellen, ám ezek hiába alkottak láncolatot, kevésnek bizonyultak a vádemeléshez. Közvetlen bizonyítékra lett volna szükség – ilyen viszont egy sem akadt.

– Jöjjenek már, itt fekszik véresen – szólt a telefonba egy ismeretlen férfi.
– Jó-jó, de kicsoda? – kérdezte az ügyeletes az ózdi kapitányságon.
– Tudom én azt? Egy férfi. De nagyon véres, az biztos. Még egy csákánynyél is van mellette. Alighanem azzal dádázták meg.
– És hol van az a csákánynyél?
– Itt mellette, mondom.
– Igen, de hol van az az itt?
– Ja, azt akarja tudni? Hát a Mini kaszinóban – kerekedett ki a bejelentésből a helyszín.
 

Néhány perc múlva már fékezett is a járőrkocsi a Vasvári út 73.-nál, a Nonstop Mini kaszinó bejárata előtt. A teremben a 34 éves Kiss Sándor, a kaszinó üzemeltetője s egyben biztonsági őre feküdt. Feje, teste véres. Csupán a csákánynyél nem stimmelt, az valójában egy baseballütő volt.

Az áldozatban az orvos már nem talált életet, ellenben csúnyán össze volt verve. Később, a boncolásnál a hajas fejbőr lehúzása után a koponyája egyszerűen szétesett. Mindebből nem volt nehéz levonni a következtetést: a férfi támadói elsősorban a fejét célozták. De nem csak azt, találtak ütésnyomokat a testén is, összesen tizenötöt. Ebből négy az agyat érte, egy az arcot. Eltört a gégeporca is. A következtetés: Kiss Sándort 2000. november 29-ről 30-ra virradó éjszaka különös kegyetlenséggel gyilkolták meg. Életét az azonnali orvosi segítség sem menthette volna meg.

►

– Az áldozat sérülései vonalasak voltak, minden bizonnyal a mellette lévő, egyébként is véres baseballütővel bántalmazták – hallgatom Tar Lászlót, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság életvédelmi alosztályának a vezetőjét.

Az eszközt elküldték a fővárosi szakértői intézetbe. A kérdés csak az volt, hogy mit keressenek rajta: DNS-maradványt vagy ujjlenyomatot. Mert mindkettőt az akkori technikai lehetőségek által ugyanarról a tárgyról nagy biztonsággal még nem tudták levenni. A nyomozók az ujjlenyomatot választották, mert vélték, hogy ha találnak is idegen DNS-t, az az áldozatéval keveredett lesz. Az intézetben a baseballütőn végül csupán azonosításra alkalmatlan ujjnyomokat találtak.

Ám addig sem tétlenkedtek a nyomozók, amíg megérkezett az egyébként is hasznavehetetlen eredmény.

Az hamar kiderült, hogy az áldozatot a saját baseballütőjével verték agyon. Az eszközt a pult mögött tartotta, annak a létéről csak az tudhatott, aki gyakran megfordult a kaszinóban. Az áldozat tehát ismerhette az elkövetőket. A feltevést erősítette, hogy már lefekvéshez készülődhetett – legalábbis erre lehet következtetni az öltözetéből. Bár a kaszinó éjjel-nappal nyitva tartott, Kiss Sándor mégis bezárt, ha nem volt vendég. Ilyenkor bárkit már nem engedett be, csak azt, akit ismert.

Ezek közé tartozott egy testvérpár is, Lakatos István és Zoltán. Vagy, ahogy Ózdon ismerték őket: Rokkó és Alma.

S hogy járhattak azon a végzetes estén a kaszinóban, azt valószínűsítette egy Rokkótól érkezett hívás is, ami az áldozat telefonhívásainak a listájáról olvasható ki.

– Egyébként a fivérek elismerték, hogy jártak a tett helyszínén azon az éjszakán? – tudakolom a nyomozótól.
– Alma tagadta, de Rokkó végül bevallotta. Erre aztán Alma is elismerte.
– Mit mondott, először miért tagadott?
– Azt mondta, rosszul emlékezett.
– Az ilyesmi nem számít a hatóság félrevezetésének?
– Amerikában igen, nálunk nem.

Persze Lakatos István sem magától vallott, hanem a tények súlya alatt. Az egyik rulettasztalon ugyanis megtalálták az ujjlenyomatukat. A gép automatikájából pedig kiderült az is, hogy veszítettek. A nyomozók találtak is egy férfit, aki állítása szerint a vesztes játék utáni időben 15-20 ezer forintot adott kölcsön a testvéreknek, s zálogul aranyat kapott. Ezt a páros azonban tagadja, mint ahogy azt is, hogy visszamentek volna a kaszinóba. Csak az bizonyos, hogy valakik játszottak a géppel. Először többel is, este fél tizenegy után már csak eggyel. Az utolsó százast 0 óra 13 perckor kulcsolták be, majd három perc múlva veszítették el. A bekulcsolás azt jelenti, hogy a játékos nem közvetlenül a gépbe dobja a pénzt, hanem odaadja a kaszinó üzemeltetőjének, aki kulcs elfordításával indítja a játékot.

S bár a játékos veszített, a kölcsönadó állítása szerint Lakatos Aranka, Istvánék lánytestvére másnap visszavitte a kölcsönadott pénzt.

– Aranka ezt elismerte? – kérdem a nyomozót.
– Nálunk rokonra nem kötelező terhelő vallomást tenni.
A kaszinó kasszájából egyébként 230 ezer forint tűnt el.

A testvérek alibijét Rokkó élettársa, Tóth Beatrix igazolta. Kihallgatásán azt mondta, hogy az éjszakát Rokkó is, Alma is a Bolyki Tamás utca 15/A-ban található önkormányzati bérlakásban töltötte. A nyomozók kérdezték a portást is, aki azonban nem látta, hogy a testvérek azon az estén az épületbe érkeztek volna.

S még egy „apróság”, amire mind ez idáig nincs megnyugtató válasz: hogyan került a testvérek testére számtalan ütés nyoma. Az orvos ugyanis már az első kihallgatásukat követően, vagyis november 30-án megvizsgálta őket. Rokkón a hámsérülések mellett két csíkszerű ütést talált, Almán pedig 23 sérülést. Mindketten azt vallották, hogy favágás közben sérültek meg. Az orvos szakvéleménye szerint viszont nem mindegyik ütés származhatott favágástól.

Származhatott viszont viperától, vagyis kihúzható fémbottól, amit az áldozat szintén magánál tartott. Az eszköz eltűnt, vélhetően a támadók vitték magukkal.

►

Kérdezném magam is Rokkót és Almát, miként emlékeznek arra az estére, azonban hiába van több címem is, sem őket, sem rokonaikat nem lelem Ózdon. Annyi bizonyos csak, hogy István és az élettársa már elköltözött a Bolyki Tamás utcából – állítólag a fővárosba, Almával együtt.
Ózdra tartva viszont megtaláltam Kiss Sándor feleségét, az asszony ma is Sajószentpéteren lakik.

– Délelőtt jött egy rendőr, kérdezi, hol van a férjem – emlékezik a gyilkosság utáni napra. – Mondom, Ózdon a kaszinóban dolgozik. Kérte, hogy fáradjak be a kapitányságra. Persze azonnal hívtam Sándort, de nem vette fel. Nem is vehette, akkor már halott volt – mered maga elé az asszony. – Amint beérünk, látom, ott ül a háziorvos is. Mondták, gyilkosság történt a játékteremben. De azt nem, hogy a férjem az áldozat. Persze sejtettem, az orvos azonnal adott is egy nyugtató injekciót. Délután aztán kijött egy rendőrnő, s ő mondta ki, hogy a férjem az áldozat. De én akkor már csak sírni tudtam. Hát így történt – néz fel.

A lakótelepi konyhába, ahol beszélgetünk, fiatalember lép, de fordul is vissza, amint meghallja, miről folyik a szó.

– Ákos, a fiunk – néz utána az asszony. – Kilencéves volt, amikor elveszítette az apját. Igen, jó volt a kapcsolat közöttük – válaszolja kérdésemre. – De inkább magába fojtja, amit érez, azóta sem hozzuk szóba a tragédiát. Pedig nincs olyan napom, hogy ne jutna eszembe.

A sorozat legújabb darabját – Elégetett holttest címmel – a Szabad Föld e heti számában olvashatják!