Igazságok hazugsághálóban

Kedvenc lírikusa József Attila, több versét is megzenésítette. Hogy köze lenne a versíráshoz, azt elhárítja, ő inkább énekelhető szövegeket állít elő. Bródy János zeneszerző-szövegírót kerestük fel.

– Ön költő vagy szövegíró?
– Költő az, akinek veretes gondolatai nyomtatásban jelennek meg, a dalszövegíró pedig a zeneszerzővel együttműködve énekelhető, ritmusos szöveget állít elő. Magamat ez utóbbiak közé sorolom.
– Dalszöveg és dalszöveg közt is van színvonalbeli különbség…
– Ebben a műfajban előfordulnak nagyon jó szakmai tudással rendelkező iparosok és magas művészi színvonalon alkotók. Ez a két kategória időnként egy személyen belül is keveredik. Abban is biztos vagyok, nehezen találnánk olyanokat, akik minden munkájukat egyforma lelkesedéssel vállalnák.
– Amikor leül szöveget írni, hogyan kezd neki?
– A szövegíró érzelmi töltéssel rendelkező zenei szerkezetet lát el énekelhető szavakkal, melyek szerencsés esetben jelentenek is valamit. Az én teóriám szerint: kezdetben vala az énekelt, ritmusos szöveg, mint minden másnál jobban kötődő emberi kommunikációs lehetőség. Sokáig együtt élt a zenei és a verbális kifejezés. Aztán a nyomtatás megjelenésével a dalok szövege levált a zenéről, és írásban versként kelt önálló életre. Balassi Bálint például odaírta, milyen népdalra szerezte a versét. Gyakran előfordulhatott, hogy a költők is valamiféle dalt dúdolgatva magukban, annak szerkezetére formálták ébredő gondolataikat. Néha lehet találgatni, melyik dalra írták a verset. Kiváltképp izgalmas ez a „játék”, amikor versekből állítunk össze lemezt.
– Minden vers megzenésíthető?
– Nem. Sőt az igazán jelentős verseket nem is szabad megzenésíteni, mivel megvan a tökéletességhez közeli belső harmóniájuk. Koncz Zsuzsa Arany János három balladáját is elénekelte, A walesi bárdokat, a Szondi két apródját és a Vörös Rébéket, de csak ez utóbbiról mondanám azt, hogy jól sikerült. Az viszont kétségtelen, sok olyan emberhez jutottak el, akik egyébként nem biztos, hogy találkoztak volna velük.
– József Attila Kertész leszek című versét könnyebb volt befogadni énekelt változatban, korszakos sláger lett belőle.
– Sikerének egyszerű a magyarázata: eleve „dúdolós” a vers. Még azt a szentségtörést is elkövettem, hogy bizonyos sorokat kiemeltem, és refrénnek használtam. A Dunánál című versét viszont eszembe nem jutna megzenésíteni.
– Úgy tudom, készül egy József Attila–Bródy János lemez…
– A Hangzó Helikon szerkesztője, Gryllus Dániel kért fel erre az albumra. Előveszem a korábbi dalokat és újakat is írok melléjük. Érdekes, hogy József Attila gondolatai ma is telibe találnak. Egyik kedvenc versem a Világosítsd föl gyermeked, amihez soha nem mertem zenével közelíteni, de talán most megteszem, mert anynyira a szívemből szól. A régi rendszerben megjártam, egyik nyilatkozatomban idéztem néhány sorát, komoly rendőrségi ügy lett belőle.
– Negyven éve van a pályán, s szövegeit, dalait ma is nagyon sokan szeretik. Mit tart maradandónak ezek közül?
– Talán ilyen a Ha én rózsa volnék „népdalom”, melynek megvan a maga legendáriuma. Említhetném a Micimackó időtállóságát is, de az Illés-dalokat ugyanúgy, mint a Koncz Zsuzsának írottakat vagy Halász Judit lemezeit. És persze az István, a király rockoperát.
– El tudja magáról képzelni, hogy a mai politikai-közéleti viszonyok közt olyan erős mondanivalója legyen, mint a hősidőkben?
– Úgy látom, hogy a régi mondanivalók sajnálatos módon még mindig érvényesek. De kétségtelen, hogy ma már nem szorul a dalszövegek sorai közé a szabad véleménynyilvánítás. Néha az az érzésem, hogy a hazugságok hálójából manapság nehezebb kibogozni az igazságot, mint abban az időben, amikor még a sorok között üzentünk.