A diplomácia finom fogásai

Robert Ficónak nagyon is szüksége volt a szécsényi találkozóra. A szlovák kormánynak amúgy is rosszul állt a szénája Európában amiatt, hogy koalícióban kormányoz a szélsőségesen nacionalista Ján Slota Nemzeti Pártjával. Fico emellett a jövő nyáron – nagyjából Magyarországgal szinkronban – választások elé néz, és számot kell vetnie azzal a ténnyel is, hogy a radikális nacionalisták az ő pártjából szipkázzák el a szavazókat.

 

A magyar államfő visszafordításának és a nyelvtörvény hatálybalépésének nagyon rossz visszhangja volt külföldön. Azt ugyan Magyarországon is elismerték, hogy nevetséges lenne jogi fellépést kezdeményezni Szlovákia ellen, de bevált az a magyar jóslat, hogy „a homokozóban való veszekedés, majd az óvó néninek történő feljelentgetés” sehová nem vezet – ennél sokkal többet mond mindenkinek, ha pontosan ismerik a történteket. Az vessen magára, akin emiatt kuncognak a bejáratott demokráciákban.

 

Szlovákián kuncogtak – és ami ennél rosszabb, sokan csóválták a fejüket. Knut Vollebaek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) norvég születésű kisebbségi főbiztosa is ez utóbbiak közé tartozott. Az európai nemzetközi szervezetek azonban nem tehetik meg azt, hogy például Szlovákiát a nyelvtörvény visszavonására kényszerítsék. A törvényt a választott szlovák parlament szavazta meg: elmúltak már azok az idők, amikor egy szuverén ország törvényhozását kívülről és felülről döntésének megmásítására lehet kényszeríteni.

 

De óvatosan és finoman befolyásolható a törvény végrehajtása: ezt viszont értésére lehet és kell is adni olyan országoknak, amelyek bizonyos kötelezettségekkel önként csatlakoztak egy klubhoz vagy szervezethez – például az EBESZ-hez, az Európai Unióhoz, a NATO-hoz. Aki nem tartja be a játékszabályokat, nem viselkedik, nem figyel más klubtagokra, azt előbb-utóbb kinézik a társaságból, rosszabb esetben finoman „kirakják”.

 

Ezt értette meg Robert Fico, amikor eljött a szécsényi találkozóra. Ami a két legfőbb magyar sérelmet illeti, engedni kényszerült. Az összejövetelen aláírt 11 pontos nyilatkozatban ez így hangzik: „Magyarország és Szlovákia miniszterelnökei – fenntartva saját véleményüket a kérdés jogi aspektusára vonatkozóan – sajnálkozásukat fejezik ki Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke 2009. augusztus 21-i, Révkomáromba (Komarno) tervezett látogatásának körülményei miatt. Hasonló helyzetek kialakulásának megelőzése végett a Felek felkérik szakértőiket, hogy közösen dolgozzanak ki egy javaslatcsomagot.”

 

S egy másik mondat: „A két Fél elfogadja az EBESZ Kisebbségügyi Főbiztosának minden ajánlását a Szlovák Köztársaság államnyelvtörvényének módosítására vonatkozóan, és üdvözli a Kisebbségi Főbiztos szándékát, hogy aktív közreműködő és megfigyelő szerepet játsszon ajánlásainak megvalósítása során mindvégig.”

 

A többi kilenc pont is az együttműködésről, a jó szom­­szédságról szól, és szinte érthetetlen, hogyan jutott el a helyzet idáig. Most már csak be kellene tartani mind a 11 pontot, a rövid határidőket, meg kellene fékezni a hangulatkeltőket mindkét oldalon, és jöhetne a nyelvi és a kulturális szabadság, s talán még az államfőknek sem kellene megállniuk a határon…