Egyike Magyarország legjobb énektanárainak, akinek keze alól Kossuth-díjas operaénekesek, a nemzetközi zenei színpadok ünnepelt sztárjai kerültek ki. Az amo rtizáció nagy úr, és mivel a néni sejtjei gyorsabban öregedtek, mint életritmusa, ezért a lakásában megszédült, elesett, beverte a fejét, és mint később kiderült, agyrázkódást kapott. Ezért bevitték az egyik fővárosi kezelésű kórház idegosztályára.
Kórházi létének harmadik napján kezdődött a baj. A néni túl a 80-on, ismeretlen környezetben, agyrázkódás után beleesett az öregséggel járó plusz bajba, az inkontinenciába. Mint tudjuk, az ilyen beteg nem tudja visszatartani a vizeletét. A baj nem jár egyedül, mert hozzájött még az is, hogy az egyébként szigorú diétán élő néni belei rosszul tolerálták a kórházi kosztot, és az átlagosnál sűrűbben kért ágytálat. A nővérek innentől kezdve kezdték nem szeretni. Hangosan megszólták: már megint ágytálat kér, ez nem az öregek napközije, várjon a sorára vagy menjen szállodába. Elérkezett az idő, amikor a kellemetlen beteggel már alig foglalkoztak. Az Operaház Kossuth-díjas szólóénekesnője mosdatta le harmadnapra szivaccsal, később a Milánói Scala basszistája ágytálaztatta. A néni úgy érezte, ő a hibás, és ezért egyik napról a másikra nem fogadott el ételt, italt, mondván, aki nem eszik, annak nincs anyagcseréje, és nem lesz terhére a világnak. A gondos ápolás ellenére az öreg hölgy meggyógyult. Bennem azért ágaskodik a kérdés: vajon az 5 százalékos ÁFA emelés mellé nem lehetne-e valahogy elérni egyes kórházi szakápolóknál legalább 5 százalékos empátia-növekedést is?