Rekviem

Az eset azért lett hír, mert az illető a vizsgálatok szerint 7 évig feküdt holtan lakásában egyedül, úgy, hogy senki sem figyelt fel rá. Amikor én kis kamasz voltam a felszabadulás után, édesanyám – mai szóval gyermekét egyedül nevelő anya – sokszor dolgozott késő éjszakáig. Egy erzsébetvárosi körgangos valódi proliházban laktunk. A szomszédok közül aki otthon volt, szinte kérés nélkül nyitotta rám az ajtót: jól vagyok-e, van-e mit ennem, és megírtam-e a leckét. Ha a ház udvarára ószeres vagy drótos tót érkezett (az ószeres lomtalanításra ítélt ócskaságokat vásárolt, a drótos tót pedig lakáson javította a kilukadt edényeket), azonnal kijött a házmester, és megfigyelte, az illető melyik lakásba megy be, és mikor jön ki. Már gimnazistaként egyetlen alkalommal – amikor biztos volt, hogy édesanyám csak késő éjjel jön haza – életem örök nagy (4 hónapig tartó) szerelmét rávettem, hogy feljöjjön hozzám, és együtt hallgassuk Mambo magnómról a táncdalfesztivál dalait. A következő lakógyűlésen nem csak téma voltam, mint a szocialista együttélés megzavarója, de még azt is megírták, hogy mibe volt öltözve a könnyelmű hajadon.