Úszó város az óceánon

{p}
A sikeres próbaút után 2004. április 16-án indul első, az Atlanti-óceánt átszelő tengeri útjára az angliai Southamptonból New Yorkba. A bravúros technikai megoldások, az erő és a pompa tekintetében túltesz minden más óceánjárón. Kevesek merész gondolatának és nagyon sok ember szakértelmének és kemény munkájának eredményeként jöhetett létre. A Discovery Channel elsőnek avat be bennünket a mérnöki csoda megépítésének lenyűgöző történetébe a Queen Mary-2 című dokumentumfilm április 11-i, 21 órakor kezdődő bemutatóján.
{p}A kétórás filmben megismerkedhetünk a lenyűgöző vállalkozás legfőbb letéteményeseivel, így például Mickey Arisonnal, a Carnival Corporation elnökével, aki a nyolcszázmillió dolláros hajót megrendelte. Cége vásárolta meg 1999-ben a híres Cunard Line-t, amelynek nevéhez kötődött az összes többi Queen hajó megépítése.
A QM2 nagyra törő gondolatán eltöprengve Arison a következőket mondja: "Ez egy lenyűgöző hajó. Ami térről, méretről, erőről az utasszállító hajók mezőnyében eddig képzelhettünk, az  egészen egyedi módon valósult meg ebben a projektben, merőben más, mint amit más hajókkal korábban megvalósítottunk." A QM2-t hangsúlyozottan élményhajózásra tervezték.
{p}Egy óceánjárón luxuskörülményeket kell teremteni, miközben a hajó állja az erős szelet, a harmincméteres hullámokat, tartva az előírt menetrendet. Ahogyan ezt a QM2 tervezője, Stephen Payne magyarázza: "Ha belegondolunk, hogy ez a hajókolosszus hat nap alatt szeli át az óceánt, biztos lehet benne az ember, hogy a luxus szintű kényelmet biztosító utasszállítón időzve a tengeren dúló vihar sem félelmetes."
{p}A Queen Mary-2 tervezőinek az volt a céljuk, hogy a korábbi hajók legjobb tulajdonságait a 21. század élvonalbeli technikai megoldásaival ötvözzék. Az egyik fő kérdés a QM2 megépítésének helyszíne volt. Olyan hajógyárat kértek fel, amelyben minden elfér, ami a hajó megalkotásához szükséges - például az együttesen 52 ezer tonnát nyomó háromszázezer acélelem. A franciaországi Chantiers de L'Atlantique-ra esett a választás. A nagyra törő terv a tervezés és kivitelezés öt éve alatt a föld minden tájáról érkező több ezer munkás közös munkájával valósult meg.
{p}A hajót nemzetközi összefogással építették meg. Kétszázezres város energiaigényét láthatnák el a generátorok, amelyeket Finnországból és az Egyesült Államokból szállítottak. A négy hatalmas villanymotor, amely a cirkálót hajtja, Franciaországból érkezett, a stabilizátor Skóciából, a hajó orrát Lengyelországban, Gdanskban készítették, a belső elemek nagy részét Svédországban gyártották. A hajón dolgozó soknemzetiségű szakember között háromszázötven indián iparos is volt, ők a légkondicionálókat üzemelték be.
{p}A film számítógépes grafikákat, fotókat, megdöbbentő légi felvételeket alkalmazva végigköveti a csoda megszületését a kezdetektől a befejezésig. Először láthatják a nézők az első rajzoktól kezdve a számítógépes virtuális modellig a hajóépítés egész menetét, figyelemmel kísérhetik a szerelési munkálatokat, megismerkedhetnek a problémákkal és kihívásokkal, amelyek a munka során jelentkeztek, az erőfeszítésekkel, amelyek nyomán 1310 kabin, két és fél ezer kilométernyi elektromos kábel, nyolcvanezer fényforrás, ötezer lépcső és kétezer fürdőszoba épült be a hajótestbe. Egy úszó város megépítése volt a feladat, a fedélzetére érve a pompa birodalmába lép az ember. Igaz, tükrözik ezt a jegyárak is: a legolcsóbb ezerötszáz, a legdrágább jó harmincezer dollárba kerül.
{p}
Hat éve kezdődött
1998. június 8. Bejelentik a Queen Mary projektet alig egy héttel azután, hogy a Carnival Corporation lezárja a Cunard Line megvásárlását. Nyilvánosságra hozzák egy új transzatlanti óceánjáró tervezésének és fejlesztésének terveit.
2000. március 10. Hétszázmillió dollár értékű szándéknyilatkozatot írnak alá a francia Chantiers de L'Atlantique hajógyárral.
2000. november 6. Londonban bemutatják a Queen Mary-2, minden idők legnagyobb, leghosszabb, legmagasabb, legszélesebb és legdrágább hajójának belső kialakítását.
2001. február. Sikeresen befejeződnek a Queen Mary-2 modelljének tesztjei.
2002. június 11. Bejelentik az első út időpontját (2004. január 12.), valamint a hajó {p}2004-es menetrendjét. 2002. július 4. Megkezdődik a hajótest építése. A hagyományokhoz híven egy-egy francia és angol érmét helyeznek el a hajótestben. A szokás az ókori görögökről ered, akik Poszeidónnak, a tenger istenének ajánlott aranyérméket helyeztek el a hajófenéken. Bejelentik, hogy a Queen Elisabeth-2 korábbi első emberét, Ron Warwicket nevezik ki a Queen Mary-2 kapitányának.
2003. június 4. A Queen Mary-2 először hagyja el az építődokkot, elszállítják a szerelőmedencébe.
2003. szeptember 25. A Queen Mary-2-t vízre bocsátják, először fut ki próbaútra a nyílt tengerre.
2004. április 16. A Queen Mary-2 első útja az Atlanti-óceánon át Southamptonból New York-ba.
2004. április 25. A Queen Mary-2 első óceáni útja New York-ból kelet felé.
{p}
Kétszázötven tonna festék
A Queen Mary-2 hatvankét méteres kéményéből vissza kellett venni néhány métert, hogy átférhessen a New York-i Verazzano Narrows híd alatt.
Százhuszonnyolc ország művész-képviselőit ötmillió dollár értékű műalkotás elkészítésével bízták meg. Körülbelül kétszázötven tonna festéket használtak fel 550 ezer négyzetméternyi terület befedésére.
{p}A Cunard felvette a kapcsolatot az angliai Oxford Egyetemmel, hogy írók, történészek, művészek, tudósok és hírességek mélyítsék el jelenlétükkel a hajózás élményét.
A QM2 erőműje elláthatná egy Southampton méretű, kétszázezres lélekszámú város energiaszükségletét.
A Queen Mary-2 az egyetlen hajó, amely planetáriummal dicsekedhet.
A QM2 hajókürtjének hangja tíz mérföldre elhallhatszik (eredetileg a Queen Maryé volt).
A QM2 egy jellegzetes útján naponta huszonkétezer fajta ételt szolgálnak fel.