Rózsák, marcipánból

Az üzlet belső falán olvasható a történet - természetesen Bächer Iván tollából -, hogy a rózsából indult ki az egész. Az apa nélkül nevelkedő, szegény sorsú szentendrei szerb fiúcska, a kis Szavits Mladen - aki talán még a Balkánról menekült ősei vérével örökölte a keleti édességek iránti vonzalmát - éppen cukrásztanuló volt a nagy hírű Auguszt E. József Krisztina körúti üzletében. Egy szép napon, a harmincas évek elején a céghez vetődött egy dán cukrász, aki megmutatta: kellő kézügyességgel, figyelemmel és sok-sok gyakorlással a cukros, mandulás masszából, a marcipánból csinos rózsákat lehet formázni. A kisinas elleste a tudományt. Jó pár óra, nap, hónap, év és évtized és sok-sok százezer marcipánrózsa telt és kelt el azóta.
A múltban gyökerezve, a közelmúlt viszontagságain edződve, a mai kedvező adottságokat jól kihasználva, rengeteg munkával, családi összefogással ebből a rózsából hajtott ki a kilencvenes évek közepére a több mint kétszáz dolgozót foglalkoztató, a magyar piacot szolgáló, hét országba szállító, ígéretesen fejlődő pilisvörösvári marcipáncég, a Szamos, amely 1987-ben megnyitotta a pesti Belváros egyik legszebb üzletét is. A cég már korántsem csak marcipánmasszát, rózsát, figurát készít, hanem a legkülönfélébb édességeket, tortákat is, és nem utolsósorban finomdesszerteket. A receptek többsége a ma már nyolcvan felett járó Szamos Mátyás leleményességét dicséri. Ahány darabka, annyi forma, annyi íz, annyi specialitás, megannyi meglepetés.
{p}Ahogy kicsivel arrébb is, a Szabó cukrászdában. Szabó Károly egyébként a városnak szintén igen nevezetes lakója, nincs olyan rendezvény, ahol valamilyen formában ne lenne támogató, elsősorban a gyerekeket segíti. A Szabó cukrászda és a marcipánmúzeum a turisták által látogatott belső városrészben, a múzeumokkal, népművészeti üzletekkel és még számtalan látnivalóval körülvett helyen várja a látogatókat. És nem csupán marcipánnal. Ami másutt még talán szokatlan: szerepel a kínálatban diabetikus fagylalt is, a hihetetlen süteményválasztékról és kávéspecialitás-kínálatról nem is beszélve. S itt van a látványműhely, ahol a betévedő édességrajongók végigkísérhetik a marcipán útját a téglaformátumtól az egészen hihetetlen alkotásokig.
A tulajdonosok régi álmukat váltották valóra, amikor megnyitották a cukrászati látványműhelyt, ahol a hatalmas üvegablakok mögött avatott mesterek  ügyes kézzel, hagyományos szerszámokkal marcipánfigurákat, csokoládébonbonokat készítenek és csodaszép alkalmi tortákat díszítenek. A műhely berendezése hasonló egy száz évvel ezelőttihez, hiszen a legjobb kézműves cukrásztermék elkészítéséhez ma sem kell más, mint tudás, fantázia és persze a marcipán.
De még nincs vége a történetnek. Két nagy magyar cukrászéletmű találkozott össze és egyúttal alighanem koronáztatott is meg Szentendrén. A magyarországi édesipar históriájának két kiemelkedő alakja, Szamos Mátyás és Szabó Károly műhelye, munkássága fogott össze, hogy közösen működtetett cukrászdával lepje meg a városkát.
Ahogy Kelény Szamos Gabriella elmondta, bíznak benne, hogy az új cukrászda Szentendre egyik nevezetessége lesz, ahová "csak úgy" is jó lesz beülni két szóra, egy kávéra, süteményre. És hogy a ház színe meghökkentő volna? Ízlés dolga. Bizonyos szempontból "rímelni" kellett a marcipánra, másrészt valahogyan a belső terek díszeihez, mozaikjaihoz, festményeihez is alkalmazkodni kellett. Mint mesélte, órákig üldögéltek a szemközti járdán, és nézegették az épületet, és bizony rengeteg festékkeveréket kipróbáltak, mire ez a szín végre megfelelt. Mára mindenesetre a város megszokta - és meg is kedvelte. Ha nem a szín, hát a kínálat miatt. A földszinti kis szalon mellesleg különleges szerepet tölt be, itt szeretnének kortárs festők, grafikusok, szobrászok munkáiból kiállításokat rendezni. Az emeleti nagyteremnek is meglesz a maga szerepe a város életében: irodalmi és zenei esteknek ad majd otthont.