Szarajevó történelmi köldökzsinórjai

Más tekintetben nagyon is látnoki művében (A jövő század regénye) Jókai Mór úgy álmodta meg, hogy nem valami véres csata útján, hanem egy nagyszerű ötlet segélyével vértelenül győzünk: a magyar vezér, Tatrangi eltorlaszolja a Dunát, a Duna kiönt, és a szerb hadseregnek lassan fel kell menekülnie a Telecskai-dombokra a Bácskában, ott azután körülfogva, kiéhezve megadja magát. Legtöbben hittek is ilyesféle kolosszális haditervben, de elég volt néhány hónap, hogy csalatkozzanak - mint Csáth Géza írja Emlékirataim a nagy évről című naplójában, melyet remélhetőleg hamarosan könyv formájában is viszontlátunk (a szabadkai 7 Nap hetilap közli folytatásokban).
Mennyit fordult velünk a békétlen világ kilencven év alatt?
A hegyek övezte katlanban hosszan elnyúló Miljacka-parti Szarajevóval pontosan annyit, mint Budapesttel - merthogy ugyanazon hosszúsági fokon fekszenek. Magyarország kompország volt, s ez az ómen Európában horgonyt vetve sem múlhat el teljesen fölüle, közvetítő szerepe alól nem bújhat ki. Jaj Európának, ha nincsenek közvetítői, s - miképpen egy bosnyák közmondás tartja - jaj annak a földnek, melynek Boszniája nincsen. Pedig eddig török, osztrák, magyar, szerb és horvát, mind rosszul járt vele, a "sem az égen, sem a földön" fekvő tartománnyal, amilyennek a Nobel-díjas Ivo Andric látta.
Végzete: valamiféle köldökzsinór-lét. Ma, amikor a kantonokba rendezett Bosznia-Hercegovinát a cikcakkos belső határvonallal elválasztott két társállam: a Bosnyák-Horvát Föderáció és a Szerb Köztársaság alkotja, rebesgetik, felemás szerkezetében is az arab világ, az iszlám fundamentalizmus ér el Európa testébe. Szóltak korábban, a vallás- vagy polgárháborúnak is vélt függetlenségi háborúja alatt, amelyet Európa oly kínos aggályossággal kezelt, másféle kósza hírek is: hogy Amerika teszi be ide a lábát. Vagy még korábban olyanok, hogy a nemzetiségnek nyilvánított itteni muszlimok révén a titói Jugoszlávia tör világpolitikai szerepre az el nem kötelezett országok élén.
{p}
Tito már korábban élt a hely szellemével: a vilajet régebbi (Mátyás király idejében is ilyen szerepű) központjában, Jajcéban alapozta meg, még a harcok folyamán, a második világháborúban az új szövetségi délszláv államot. Egykoron, amikor Európa akkori beteg embere, Törökország feladta Boszniát, a keletebbi-közelebbi "szeráj-vár"-ba, Szarajevóba tevődött át a régió természetes központja. S itt bukkan fel először határozottan a köldökzsinór-jelenség: Szandzsák, a Montenegro és Szerbia közötti keskeny földsáv vitt Koszovón és Macedónián át a török föld iránt (e területen később, az új Jugoszláviában Montenegro és Szerbia egyszerűen megosztoztak).
Bosnyákország új, európai köldökzsinórját Kállay Benjáminnak hívták, miután a Monarchia kapott európai megbízatást Bosznia igazgatására, s közös pénzügyminiszterként ő lett két évtizeden át, a tartomány annektálása előtt, az adminisztrátora. (A sárga állomásépületek is ezért oly ismerősek errefelé.)
{p}Belső köldökzsinórja közül a legpatinásabb a mostari Öreg híd a Neretva fölött, mely Bosznia belvidékét Hercegovinával kötötte össze, s amely a horvát-bosnyák belvillongásoknak esett áldozatul, de mára újra a régi. A szocialista elit másfelé keresett kijáratokat: Neum városával Dalmácia közepén át az Adriai-tengerre, ahol villáit építhette fel; egy modern kori "basa", Fikret Abdic révén pedig Nyugat-Boszniában, a horvát- és szerblakta szomszédos köztársaságbeli területek karéjában egy új típusú (rövid életű) kiskirályság felé.
A szarajevói merénylet kizökkentette az időt, összekuszálta a jövőt. Hitte volna-e bárki, hogy pontosan hetven évvel ezután, 1984-ben majd sport-világtalálkozó: téli olimpia színhelye lesz a város? Ezt ma, 2004-ben már maguk a szarajevóiak sem igen tudják elhinni. Mert elkövetkezett a hadüzenet nélküli háború: a Szlovénia, majd Horvátország vérzivataros kiválásával kimúló Jugoszlávia végóráiban a belső etnikai osztozkodás hisztériája következtében szerb ostromzárba került a város, és hosszú hónapokon, éveken át sínylődött javait és emberéleteit prédáló szorításban.
És ismét a köldökzsinór: egy könnyen aknatűz alá vehető folyosó kötötte össze a várost a repülőtérrel, amelyen ellátása, a hírközvetítés, emberek és csoportok kimenekítése, diplomáciai küldetések bonyolódtak a nemzetközi békefenntartó beavatkozás idején.
Végül a daytoni béke is korridort szentesített, ténylegesen függőben hagyva a Száva menti Brcko város státusát azzal, hogy az ország kebelében nem rendelte sem bosnyák-horvát, sem szerb fennhatóság alá a városkát, melyen át vezet az egyetlen út a 49 százaléknyi területet birtokló Republika Szrpszka keleti és Drinán inneni, délkeleti nyúlványa közt, s amely ugyanakkor az egyetlen északi kijárata a horvát Szlavónia és Dalmácia karéjába zárt, 51 százalékos területi részarányú Bosnyák-Horvát Föderációnak.
Ennyi baljós köldökzsinór a baljós város országán! Csak meg ne találja fojtani. Vagy meg ne fulladjon attól, hogy az utolsót is el találják vágni.
Talán ez a felismerés vezérli a szarajevóiakat, amikor gazdag nyári nemzetközi fesztivált varázsolnak a merénylet és a hadüzenet közötti hónapra, egész júliusra. (Magyar részvevője volt korábban a Kaláka, idén a Csobolyó együttes a vendég.) Igazán, ki hitte volna 1914-ben, hogy a rendezvénysorozat, a Bascarsijske noci (Éjszakák a Bascsarsiján) - hagyományosan - bécsi koncerttel kezdődik az oly sok köldökzsinórral megáldott-megvert Szarajevóban.