Szaftosan káromkodó kincsvadászok

A fiatal rendező viharos, botrányokkal tarkított előélete, távozása az egyik kereskedelmi televíziótól, majd az erről szóló könyv megírása után sejteni lehetett, hogy olyan filmet csinál, amelyen nem bóbiskol el az ember. Azt viszont talán kevesen gondolták, hogy az amerikai akciófilmek mintájára profi munkát tesz le az asztalra.
Nem sebtében összetákolt film az övé, hiszen a rendezőnek volt rá ideje bőven, már évek óta elkészült a forgatókönyvvel. Adott egy épkézláb, különleges sztori, kiváló az operatőri munka, és a vágónak is akadt dolga bőven. A film legfőbb erénye azonban mégsem a látványban, hanem a színészi játékban rejtőzik. Nem túlzás, de a hatalmas stábból legalább tizenöten (!) főszereplők, és szinte lubickolnak a mai hús-vér figurák megformálásában.
Három csoportba verődve egy kétezer éve elásott ókori kincs nyomába erednek, keresnek, kutatnak, s ha kell, gyilkolnak. A lecsúszott biztonsági őrök csapatát Balogh Tibi (Kovács Lajos) vezeti. Valamennyiükre jellemző, hogy nem volt gyerekszobájuk, illemtanórára sem jártak, és ha megszólalnak, a kapa kiesik a szájukból. Hozzájuk csapódik egy pszichopata bérgyilkos, Pszicho (Bitskey Lukács), aki egy szót sem szól, ám gyakrabban öl, mint ahányszor alsógatyát vált. Náluknál csak annyival szalonképesebbek a nyugati csúcstechnológiával rendelkező bűnözők, hogy ők macskanadrág helyett öltönyt viselnek, a banda élén távolba szakadt hazánkfiával, a Tejesemberrel, akit Oszter Sándor alakít. Hiába iskolázottak a harmadik csapat tagjai, a lecsúszott értelmiségiek, ők is nagyon választékosan tudnak káromkodni. A filmben úgy röpködnek a négybetűs, nyomdafestéket nem tűrő szavak, hogy ha azokat füttyel kellene helyettesíteni, Hacki Tamást kellett volna megkeresni az utószinkronizálásra.
A humor egyik forrása éppen a szaftos párbeszédekben rejtőzik, hiszen gengszterekről, kincsvadászokról szóló akcióvígjátékot látunk. Igaz, vér is folyik bőven, de a közönség arcára akkor sem fagy rá a mosoly, mert veszi a lapot, hogy itt semmit sem kell komlyan venni. Röhögni lehet egy gyorséttermi kiszolgálónő kinyírásán is, mert lassú, mint a tetű, és idegesítő kérdéseket tesz fel, ahelyett, hogy kiszolgálna. Ugyanitt Jáksó László egy adag sültkrumplinak öltözve, pingvinlépésekkel menekül a gengszeterek elől, de a végzet őt is eléri. A néző nem tehet mást, mint szórakozik, a poénokon csapkodja a térdét, és örömmel nyugtázza, hogy a magyar film és a közönség közötti szakadék tovább szűkült.
{p}
Argo
Színes magyar akcióvígjáték, 2004. Rendezte: Árpa Attila. Írta: Trunkó Bence, Huszár Péter. Producer: Árpa Attila, Balogh Ádám, György Péter, Szekeres Dénes. Kép: Christoph Vitt. Zene: Nemes Csaba. Vágó: Váradi Zoltán. Szereplők: Kovács Lajos (Balogh Tibi), Oszter Sándor (Tejesember), Görög László (Tézeusz), Nagy Feró (Profi), Ruttkay Laura (Kun Katalin), Jáksó László (Krumpli), Mucsi Zoltán (Sofőr), Csuja Imre (Traktor), Scherer Péter (Bodri), Steiner Kristóf (Orfeusz), Honti György (Héraklész). Forgalmazó: SPI. (103 perc)