Piszkavas

Piszkavas: hegyes, fémből készített, szúrós tárgy, hosszú nyéllel, általában kályhában égő fa vagy szén piszkálására szolgál. Piszkavas: hegyes, szúrós nyelvű, sovány nő, gebe, aki semmire se jó, se fogni, se szülni, elöl deszka, hátul léc. Piszkavas: az Örkény Színház (korábban: Madách Kamara) egyik legütősebb előadása.

KultúraBácskai Júlia2004. 11. 19. péntek2004. 11. 19.
Piszkavas


A szerző, Martin Mcdonagh négy szerepre komponálta ezt a remekművét, nehéz eldönteni, hogy az érzelgős-gátlásos férfiakat vagy a keserű-gonosz nőket ismeri-e jobban.
Horesnyi Balázs díszletében a lakás maga is hidegséget áraszt. Rideg, koszlott, valaha fehér csempékkel kirakott konyhában él anya és lánya itt, Írországban, elzárva a külvilágtól és a belvilágtól is. Örökké esik az eső, kényszeresen vetetik le a cipőt az ide tévelygő vendéggel, mintha adnának a tisztaságra. De valójában épp annyira romlott és tisztátalan a lakásuk, mint a gondolataik.
Kárpáti Enikő jelmezében az anya pokróc alá bújik, rokkant, sérült, házi tréninggatyájában elbújtatja a régen volt nőiségét, elfojtása olyan méretű a múltjával szemben, hogy soha nem tudjuk meg, kitől születtek a gyerekei. Két gyereke éli a maga életét, a kicsi lánya, Maureen vele maradt. Pokoli mélységek tárulnak fel előttünk, anya nagyon is virgonc, friss, felpattan, a szellemi képességei sem hagyják cserben, ha önző és kicsinyes terveit kell végrehajtania. Őszes fürtök a feje körül, visító-sivító magas hangfekvés, malacszemek, vércsekarmok. (Anya csak egy van...)
A második gyerekkorát élő öregasszony minden gondja saját maga, kizsarolja a lánya életét. Guelmino Sándor erre a szerepre megnyerte Béres Ilonát, aki széles ívét rajzolja a tőle merőben eltérő lénynek, emberi roncsnak, aki égési sérülésére és fertőzéseire hivatkozik, de a lelke betegebb a testénél. Béres meglepő és megrázó ebben a szerepben, néha kívülről láttatja és talán látja is önmagát, önmaga paródiáját a szánni való és csapnivaló nő. Méltó párja a 36 éves lányt játszó Bíró Kriszta, aki cinizmusát, boldogság utáni vágyát, a férfi utáni sóvárgást, az önbecsapással operáló szerencsétlent, a remegő szexust, a felcsillanó-, és elillanó reményt éppúgy árnyalja a szerepben, mint a duzzadó erőt (ha tartozhat valakihez). Máthé Zsolt a kamasz suttyó szerepében a józanságot hozza a drámában, ő a hétköznapi hős, a naiv, tanulatlan bunkó, kiskorában még jólelkű lehetett, amíg be nem következett az a bizonyos trauma, melynek súlyáról nem áll módomban tájékoztatni az olvasót. A dráma fordulatos, a néző lejátszhatja magában a várható változások egész sorát.
Pato Duly - van-e a festői szépségű ír tájékon, ki e nevet nem ismeri? - a jó testű férfi, aki még nőtlen. Érző szíve van, erről a nézők meggyőződhetnek, hősnőnk, Maureen is bizonyítékot kaphatna, ha az édes jó anyukája e bizonyítékot a Pato Duly szándékairól az ő kezébe átadná. Csakhogy ez esetben a lánya és Pato boldogok lennének - ővele meg mi volna? Szabó Győző a férfias testű, romantikus lelkű hőst hitelesen, egyszerűen, őszintén teszi szerethetővé.
A Piszkavas minden színészek álma: egyéni szólókra és remek összjátékra írt kvartett. Ki-ki láttatja a figura múltját, motivációit, egyéni érdekeit, s teheti mindenki a színészi intelligenciája segítségével. A négy szereplő szókincse, hétköznapi érdeklődése, tanulatlansága, beszűkült mivolta remekül érvényesül Parti Nagy Lajos ízletes tálalásában, fanyar humorral fűszerezve. Káromkodnak, veszekszenek, gyűlölködnek, éreznek, vágyakoznak és szenvednek a csomagolt piskóták, ehetetlenül rossz kekszek és buta keresztrejtvények izgalmas Bermuda-háromszögében, a titokzatos ír falucskában, ahol saját maguk elvesztése már fel sem tűnik, annyira elveszítették egymást.