Ami nedves, az élettel teli

- Kérjen nekem egy hosszú kávét! - dobja le hanyagul a kabátját Kern András, majd percekre otthagy.
- Itt nem lesz jó a művész úrnak, itt nem lehet dohányozni! - okít a rózsadombi presszó pincérnője, úgyhogy másik asztalhoz hurcolkodom. Aztán megérkezik a kávé és a riportalany. Mesélni kezd a Csudafilmről, mely hajléktalanná tette. Új filmjében ugyanis egy Baross téri aluljáróban tengődő csövest alakít a népszerű színész.
- Humoros, szívmelengető dolog, amolyan romantikus vígjáték - vág bele. - Ragályi Elemér operatőr barátom rendezte, ketten írtuk. Én játszom a főszerepet, a félig görög, félig magyar származású fiút, akiről kiderül, hogy örökölt egy hatalmas, "százcsillagos" szállodát Kréta szigetén. Mit tehet a hajléktalan? Fogja magát, elmegy oda tulajdonosnak, s persze beleszerelmesedik az igazgatónőbe, aki  kezdetben nagyon undok vele.
- Hogyan készült e szerepre? Netán leköltözött az aluljáróba?
- Az amerikai kollégák, az olyan istenáldotta nagy színészek, mint Marlon Brando vagy Robert de Niro, ilyen esetben biztosan megtették volna, hogy felismerhetetlenné maszkírozzák magukat, s hetekig a csövesek közt élnek. Én mindig magamból, legfőképpen a gyerekkoromból hívom elő az élményeket.
{p}
- Saját bőrén is megtapasztalta a szegénységet?
- Huszonnyolc éves koromig a Lipótvárosban laktunk, a Fürst Sándor utcában egy kicsi lakásban. Apám tisztviselő volt, anyám pénztáros a Párizsi Áruházban. Szegények voltunk, de nem nagyon. Azért most is részt veszek az életben, járok, kelek, látom a nyomort. Ha az ember a Rózsadombon lakik, még nem jelenti azt, hogy zárkózott, gazdag senkiházi lesz belőle.
- Rengeteget dolgozik, most is hét szerepet visz két színházban. A Vígben a Játszd újra, Sam! már huszonegy éve megy. Nem unja még?
- Eszem ágában sincs unni. Minden este más eset, másik ezer ember szorong a nézőtéren. Épp tegnap beszéltem telefonon Verebessel, s azon viccelődött, hogy lassan mi leszünk a nagy öregek. Gonoszul megjegyezte: én mindjárt ötvenhét éves leszek, s még mindig játszom azt a darabot, ami arról szól, hogy egy fiatalember keresi a helyét a világban. Tény, hogy a főszereplő egy harmincas figura, aki elválik, és nőket akar. Ezért aztán bajban vagyok, amikor a színpadi szöveg szerint be kell mondanom a koromat.
- Mennyit vall be?
- Minden évben egy kicsivel többet. Most éppen negyvenkilenc és fél múltam...
- Amikor nem Woody Allennel hozzák rokonságba, akinek magyar hangját is kölcsönözte, akkor egy másik színészhez, Spencer Tracyhez hasonlítják...
- Állítólag emlékeztetek rá, lefelé megy a szemöldökívem, akárcsak neki, s épp olyan kese hajam van. Gondoltam, szívesen eljátszanám őt, hiszen olyan egyformák vagyunk mi, színészek. Összekötnek az örömeink, a fájdalmaink, a szerepért való megharcolásunk, az iszákosságra való időnkénti hajlamunk.
- Írt hát magának egy darabot...
- Mégpedig Tracy meg Katherine Hepburn elképzelt levelezése alapján. Harminc éven át tartó furcsa szerelem fűzte össze őket, bár a férfi sosem hagyta el a feleségét, még meghalni is hazament. A sztori jó részét persze én ötöltem ki. Nagyon szeretem, ha valami olyan, mintha megtörtént volna, s közben mégsem. Mindig izgatott, hogy vajon a dolgaink, a szerelmeink tényleg igaziak, vagy csak mi képzeljük ezt?
{p}
- Akik nem járnak színházba, azok főleg a tévéből, a Heti hetesből ismerik. Miért vállalta el ezt a műsort?
- Nem kellett volna? Ön nem szereti?
- Amikor lapos, olyankor nem...
- Ha lapos, akkor rossz. Az baj, ha úgy tűnik, hogy kicsit lusták lennénk mi ott, a stúdióban. Egy ilyen beszélgetős műsornak könnyednek kell lennie, mintha semmilyen erőfeszítést nem tennénk, csak úgy omlanak, zuhognak ki a poénok a szánkon.
- A humorban nem ismer tréfát, ugye? Egy nemzedék nőtt fel a kivehető ajtós NDK-s turmixgépről szóló kabarétréfáján...
- A humor szó latinul azt jelenti, hogy nedves. Ami nedves, az élettel teli. Én pedig utálok mindent, ami száraz, ami bájtalan, okoskodó vagy túlzottan patetikus.
- Feltételezem, hogy Shakespeare III. Richárdja volt a legkomolyabb szerepe. Melyik volt a legkomolytalanabb?
- Valamelyik rajzfilmben egy vécékefét szinkronizáltam. Elindultam a tengerpartra, s azt kérdeztem: "Bocsánat, jó felé megyek én itt Miami Beach-nek?" Helyes dolog volt, szerettem.
- Apropó, tengerpart... Mikor láthatjuk a Krétán forgatott Csudafilmet?
- Ha most innen elenged, megyek a stúdióba hangot keverni, hogy minden zaj a helyére kerüljön. A film már majdnem kész, Pesten január 26-án vetítik először.
- Hogyan ünnepli a születésnapját?
- Sehogy. Na jó, épp aznap, 28-án tartjuk a filmünk athéni bemutatóját. Utána biztosan bulizunk egyet...