Földrengés-történelem

A kínai tudósok az i. e. 770-től napjainkig eltelt időszakig mintegy 1000 olyan földrengést jegyeztek fel, amely jelentős kárt okozott. Szodoma és Gomorra pusztulása, valamint Jerikó falainak romba dőlése (i. e. 1100 körül) a Biblia két legkorábbi utalása egykori földrengésekre. Az előbbi esetben feltehetőleg a rengést követő földgázkitörésekkor keletkezett tűzvész, és az pusztította el a két várost.
A világtörténelem eddigi két legsúlyosabb rengéskatasztrófájának színhelye Kína volt. Az első 1556. február 2-án a Sárga-folyó medencéjében lévő Senhszi és Kanszu tartományokat sújtotta, amikor is 830 ezer ember vesztette életét. A másik 1976. július 28-án történt Tangsan mellett, ahol az áldozatok száma 655 ezer volt. Úgy kétszáz évvel korábban, az 1737. október 11-i, az indiai Kalkuttát megrázó földrengés 300 ezer ember életét követelte, az 1755. november 1-jei, nagy szökőárral járó lisszaboni rengésnek pedig 70 ezren estek áldozatul.
Az európai földrengések közül a legpusztítóbb az 1908-as messinai (Szicília) rengés volt, amikor 120 ezer ember halt meg. Az 1906. április 18-i San Fransiscó-i rengés tudományos jelentőségével emelkedik ki a földrengések történetéből. Az ezernél kevesebb áldozatot szedő rengéskor törésvonal keletkezett: a kőzetek egy síkfelület mentén törtek el, és egymáshoz képest elmozdultak. Bár Japánban már 1891-ben felismerték a földrengések és a törésvonalak közötti összefüggést, a San Franciscó-i rengés szolgáltatta azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megfogalmazódott a földrengések keletkezésének modern magyarázata.
Az 1923-as, úgynevezett Kanto-rengés Tokió legiparosodottabb részét pusztította el 143 ezer ember életét követelve. 1939-ben Törökországban 23 ezer, 1962-ben Iránban 14 ezer, 1963-ban Szkopjéban 1200, 1970-ben Peruban 66 ezer ember halt meg földrengéskor. Az 1972. december 23-i managuai (Nicaragua) rengés - 5 ezer áldozata volt - önmagában több mint egymilliárd dolláros kárt okozott.
Becslések szerint a földrengések a múlt században egymillió ember halálát okozták. A katasztrófa kiválthat árvizet, földcsuszamlást, szökőárt (cunami), amelyek megsokszorozhatják a károkat. A cunami közeledtét néha a tenger visszahúzódása előzi meg. Ez történt 1923-ban Hawaii partjainál is. Érdekes, hogy nem az első hullám a legnagyobb. Mint Horti József Katasztrófák a természetben című könyvéből kiderül, 1946-ban a Hawaii-szigeteken például a nyolcadik hullám okozta a legnagyobb pusztítást.