Tévéjegyzet

Karácsonykor hat, szilveszterkor és újévkor több mint hét órát ültünk a képernyő előtt, messze lekörözve ezzel a többi európai országot. Azért ez már valami. Mert például a karácsony a közvélekedés szerint a család és a szeretet ünnepe volna; ezzel szemben, úgy tűnik, oldódást, pihenést mégsem az együttlétben találunk, hanem olyan történetekben, amelyeknek az életünkhöz semmi közük. Ezért nézzük meg újra a már hatszor látott romantikus filmeket, amelyek évről évre keringenek a tévécsatornák között. Na ja, ha újra születnék, csakis amerikai szerelmespár lennék.
Hogy a szilveszteri tévéműsor megtekintésére van-e hasonló mentségünk, kétlem. (Mármint ha nem munkaköri kötelessége valakinek, mint e jegyzet írójának.) Persze a megszokás teszi ezt velünk, hiszen sokan emlékeznek még a régi szilveszterekre, amikor alig vártuk már Alfonzót, Hofit. Erre játszottak rá az MTV1 szerkesztői, amikor Hofit ontottak minden mennyiségben. Pedig fényévnyire van már tőlünk az a világ, s nemcsak a fiatalok számára. Mert míg Alfonzón vagy Latabáron máig lehet nevetni, mert zseniális bohócok, addig a politikai humor nagyon hamar elavul, mert igazán csak saját korában és közegében él. Ezzel együtt Hofi személyiségének és tehetségének ereje még most is érzékelhető. Nincs azóta sem ilyen "egyetemes" humorista - de talán már nem is igényeljük.
Ha most visszagondolok a legnagyobb csatornák óévbúcsúztató műsoraira, nem mindig könnyű emlékezni arra, hogy melyik műsort hol adták. Mert szinte ugyanazok a pofák köszönnek vissza mindenhonnan. Húsz ember járja körbe a csatornákat, egymást hívják meg műsoraikba. Verebes, Bajor, Gálvölgyi mindenhol. Vagy itt van például Hernádi Judit és Szulák Andrea. Tehetséges, csinos, ráadásul értelmes és slágfertig nők.  De már minden fintoruk, tekintetük, mosolyuk, hanglejtésük unalomig ismert. Főleg Hernádi az, aki hovatovább beéri két-három előadói eszköz alkalmazásával, mindenekelőtt nagy barna szemeinek kimeresztésével.
Igyekeztek ugyan politikai kabarét művelni több csatornán is, ám ez leginkább az ellenzék csepüléséből, illetve belterjes édelgésből és csipkelődésből állt. Egyre több kritika éri a Heti hetest is ezek miatt, és főleg azért, mert egyszerűen semmi poén nem jut eszükbe. Egyedül az új fiú, Hajós András képes valamit kitalálni. Ki is lóg a többiek közül. Hála az égnek, mert még eggyel több enervált ötvenes, puhány és hatalmas arcú már elviselhetetlen lenne. (Így is azok.)
Az Ausztriába kihelyezett Névshowr minősítésére egyszerűen nem találok szavakat. Mindenesetre a stáb, a húsz örök pofa és házastársaik nagyszerűen érezték magukat, majd meghaltak a kacagástól. Kár, hogy minket nem avattak be jókedvük titkába.