Virrasztás Attiláért

Pályázott - választ nem kapott.
Mindegy, azért ő belekezdett.
Így szerveződött meg a virrasztás a gödöllői Szent István Egyetemen Attila-napkor, január 7-én. És nyolcadikán. Mert ugye egy tisztességes virrasztás áthajlik a nap fordulóján. Vagy akár másnap alkonyatig tart.
Hogyan lehet virrasztani huszonnégy órán keresztül? Képekben. Azonnal megmagyarázom.
Az ycon - így szépen, görögösen, régies átírással - képet jelent. Szász Zsolt képeket kívánt felvillantani az életműből. Megmutatni azt, ami eddig - divat híján vagy ideológiai megfontolásból - kevéssé tűnt föl. Ilyen a nemzetéért aggódó József Attila, a játékos és a szerelmes.
Ezt mutatták be az egyetemen az emlékév beköszöntével, ami - szeretné hinni - az ő ötlete. Mármint az, hogy Attila-napkor kezdődjék az emlékév.
Annyi bizonyos, hogy először az április 11-i születésnapot gondolták az évkezdetnek a hivatalosok, ami egy kicsit késő, aztán meg december harmadikát, a halál napját, ami meg egyrészt még 2004 lett volna, másrészt meg halálnappal kezdeni egy emlékévet, hát izé...
Az Attila-nap viszont kitűnő, itt van egyből az év kezdetén. Jobb nevet nem is találhatott volna az édesanya, igaz, mint tudjuk, álom tanácsolta...
Szász Zsolt tehát virrasztást álmodott Attila-napra - már csak a helyet kellett megtalálni hozzá. Ne a fővárosban, ezt tudta azonnal, ott úgyis lesz elég rendezvény. De akkor hol? Hát persze, hogy Gödöllőn. Kitűnő hely, odáig az elhivatott művészek akár az éjszaka közepén is elautóznak egy versért - fellépti díjat úgyse tudnak nekik fizetni -, meg az unokaöcs, kis Balázs gödöllői.
Ráadásul Gödöllő királyi város, s Attila a költők között koldusból lett királyfi. Ez utóbbi gondolat némileg izzadmányos, nem is jött össze a rendezvény a Grassalkovich-kastélyban. Lemondani mégsem kellett, Ligetvári Ferenc, a Szent István Egyetem rektorhelyettese vállalta a virrasztás tetemes munkával járó szervezését.
{p}
A rektorhelyettes kockáztatott - akkor találkozott először Szász Zsolttal -, ám anélkül, mint tudjuk,  nincs győzelem.
Kockáztatott és győzött - Gödöllőn évtizedenként, ha összegyűlik annyi művész, mint most, Attila-napkor - Eperjes Károly, Gáspár Sándor, Nagy-Kálózy Eszter, Szarvas Zsolt, hogy csak néhány nevet említsek hirtelenjében. Minden ígérő persze nem jött el, ám akik igen, bőven elegendő muníciót szolgáltattak a továbbgondoláshoz.
Itt van mindjárt Jókai Anna megnyitója. József Attila proletárköltő volt - ezt kellett tanítania középiskolai tanárként, miközben tudta, hogy a költő életművének csak szelete a társadalom állapotának kritikája. Ugyanolyan mélységben élte át létének egyéb vonatkozásait is, aggódott nemzetéért - lásd Nem, nem, soha! című zsengéjét vagy a Magyarok című remekét -, remélte a szerelmet - az asszonyhoz úgy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde -, kereste Istent - álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem -, s vonta le könyörtelen következtetését - kit anya szült, az mind csalódik végül - önmaga számára.
Ez mind József Attila volt, így, együtt. Ne essünk eleink hibájába, tudniillik hogy ami végképp nem illett ebbe a képbe, azt nemes egyszerűséggel kihagyták a kiadásokból - ami nincs, az nem is létezik meggondolásból -, figyelmeztetett Tóth Erzsébet és Ladik Katalin is kisesszéjében. Így adódhat, hogy életművének még mindig nem jelent meg a kritikai kiadása. Pedig - tette hozzá Tóth Erzsébet némi költői túlzással - József Attilával véget ér a költészet.
S a teljes életműhöz tartozott a játékosság is, amire táncosok, zenészek, pantomimművészek  emlékeztettek azon az éjszakán.
A program színvonala tehát jórészt magas - talán csak Soma művésznő lógott ki a sorból, mintha csak akkor tudta volna meg, hogy se anyja, se apja -, egy dolog hibádzott csak.
A közönség.
Volt egy álma Szász Zsoltnak... Művészeket hívott az egyetemistákhoz, akik elhozták nekik József Attilát, az egyetemisták viszont nem szálltak le a művészekhez. Legalábbis alig néhányan. Máshol virrasztottak, talán a kedvesük mellett, a kocsmában, netán a tankönyv fölött - vizsgaidőszak lévén. Vagy arra használták az éjszakát, amire mégiscsak leginkább való, s aludtak; nem tudom. Mindenesetre - sajnálhatják.
Jómagam háromig voltam befogadóképes, éppen a szerelmes József Attila bemutatásáig, aztán... - aztán egyetemistává váltam magam is.