Nemzeti kincsünk, a "parlagi"

A "parlagi", ahogyan röviden a madarászok nevezik, csúcsragadozó. Jellemző zsákmánya a hörcsög és az ürge. Ezek hiányában számos más kis termetű madár- és emlősfajt is fogyaszt. Hagyományos élőhelye a füves rétekkel, erdőfoltokkal borított dombvidék, mint például középhegységeink. Az utóbbi években azonban egyre inkább a síkságra költözik. A mezőgazdasági területeken a zavarásra rendkívül érzékeny madár költését néha az ember szakítja meg, legtöbbször akaratán kívül, puszta tájékozatlanságból. Elég, ha egy kirándulócsoport, egy közelben dolgozó traktoros vagy favágó a fészek alatt áll meg ebédelni, a költésen ülő madár máris elrepül. Ha hosszú órákig nem mer visszatérni, a hideg tavaszon a tojások gyorsan kihűlnek, és az embriók elpusztulnak. Ezért fontos, hogy a költési időben a fészkeknél teljes nyugalom legyen, látótávolságban ne mutatkozzon ember. Tudnunk kell azt is, hogy a sasoknak sokkal jobb a látásuk, mint az embernek.
Kirepülés után a fiókák nagy területeken kóborolnak, ismerkednek a világgal. Műholdas követéssel megállapították, hogy a Mátra körüli 100 kilométeres körtúra vagy egy Békés megyei kirándulás mindössze egynapos program a hatalmas madárnak. (Előfordult, hogy a Heves megyében megjelölt fiatal, tapasztalatlan madarat kirepülése után nem sokkal Szerbiában érte baleset.) Persze könnyű dolguk van a sasoknak, útlevél nélkül utazgathatnak. Ez különösen Szlovákia irányába gyakori. Az ottani állomány egységet alkot a hazaival. Egyes párok az egyik évben hazánkban, a másikban már Szlovákiában telepszenek meg költésre. A szlovák és magyar madárvédők jó együttműködése lehetővé teszi a védelem egyeztetését. A sasok fennmaradásához elengedhetetlen az ürgeállományok megőrzése. Sajnos e rágcsálókat nemcsak az ürgeöntés veszélyezteti, hanem az utóbbi évek kukoricaőrülete is. Sok ürgekolóniát ugyanis egyszerűen beszántottak az elmúlt években, hogy oda is kukoricát vethessenek. Fontos feladat védelmük biztosításában a veszélyes középfeszültségű villanyvezetékek felderítése és szigetelése. Ebben az áramszolgáltatók segítik ugyan a madártani egyesületet, de hatszázezer oszlop szigetelése hatalmas költség lenne.  Sürgős azon helyek felkutatása is, ahol gyakrabban pusztulnak el áramütéstől nagy eszmei értékű, védett madarak. Ebben a helyi lakosság sokat segíthet a madárvédelemnek.

Elmúlt évek madarai
A Magyar Madártani és Természetvédő Egyesület (MME) 27 esztendeje indította útjára Az év madara akcióját, amelyben kiemelten foglalkozik egy kiválasztott madárfaj védelmével. A társadalom figyelmét felkeltve segítik egy-egy faj, fajcsoport megismerését, illetve védelmét. Az elmúlt 26 évben a gyurgyalag, a fehér gólya (négy alkalommal is), a fecskék, a cinegék, a gyöngybagoly, a túzok, a fogoly, a kuvik, a búbosbanka, a szalakóta, a vörös vércse, a barátka, a fülemüle, a vörösbegy, a harkályok, a kerecsensólyom, a bíbic, a sárgarigó, a pacsirták, tavaly pedig a rozsdafarkúak voltak az év madarai.
Morandini Pál