Tévéjegyzet

Az ember elkezdi a napot, felkel, leviszi a kutyát, kihalássza a postaládából a napilapját, megfőzi a kávét, közben átfutja a tegnapi híreket, megnézi, van-e ismerős név a halálhírek között, sóhajt, mivel egyre több van, majd csészéjével a kezében, pontosan kiszámítva épp időben landol a tévé előtt, hogy az első reggeli műsor kezdésére már kezében legyen a távkapcsoló. Híréhségében felajzva várja a híradót, majd ugyanebben megcsalatkozva észleli, hogy a hírek többségét már tegnap este is hallotta. Enyhe bosszúságát aztán némi restelkedés követi: talán egy jó kis cunami, földrengés vagy merénylet kéne, mi? Mert valójában az eseménytelen híradó a jó híradó, mondatná vele a jóérzés, de az ember önző módon mégsem szereti az unalmas híreket! Hát, nincs mit tenni, kezdődjék a nap.
Mivel hűséges típus, ezért a Nap-keltével, amelyet idestova 15 éve néz; utána ment a kis kereskedelmi csatornára, majd követte vissza a közszolgálatira. Nem azért, mintha olyan jó lenne, inkább csak mert nincs jobb. Legfőbb erénye, hogy minden fontos eseményt, hírt feldolgoz, nem marad le semmiről - s ez bizony komoly, nagy munkával jár. Ugyanakkor azt a veszélyt is magában hordozza, hogy a legapróbb kis pártböffenéseket is ránk zúdítják éhomra, s esetleg még napokig csócsálják, holott már kimondásuk pillanatában sem érdemelnek azok a legcsekélyebb figyelmet sem. Vitákban igyekeznek mindkét felet megszólaltatni, behívják mind az ellenzéki, mind a kormánypárti politikusokat. A baj csak az, hogy mindig ugyanazokat az arcokat látjuk, s bármilyen friss, szellemes, okos X. vagy Y., hetenként kétszer-háromszor sok belőle. A műsorvezetők felkészültek és rutinosak, igyekeznek pártatlanul beszélgetni, noha ez nem mindig sikerül. Bár mostanság nem ordítoznak a jobboldali vendéggel, mint korábban a legelfogultabb Forró Tamás tette, azért néha becsúszik egy-egy hiba. Ez különösen a Kereszttűzben fordul elő. Már az sem túl ízléses, hogyha miniszter és riporternő puszival köszöntik egymást a váróteremben a kamera előtt, különösen akkor, ha utána a kérdező a politikus tenyeréből eszik. A Kereszttűz kérdezői majdhogynem kizárólag elkötelezett baloldali újságírók. (Egy kivétellel, de ő meg frusztráltságában agyonbeszéli a válaszadót.) Sokat szoktam fanyalogni azon, hogy a vízcsapból is Verebes István folyik. El kell azonban ismernem, hogy szombatonként igyekszik kiegyensúlyozott kérdező lenni, felelős értelmiségiként, nyitottan beszélget vendégeivel. Bár néha alig tud kikecmeregni iszonyú bonyolult körmondataiból. Lakat T. Károly végtelen nyájassága és kissé hebrencs túllelkesedése hálás téma parodizálóinak.
{p}
Ha már nyájasságról szólunk, nos, Havas Henriket a TV2 Mokka című reggeli műsorában igazán nem lehet ezzel vádolni. Bár politikai elfogultsággal sem: egyformán nyegle mindenkivel. A múltkor a fél országot magára haragította azzal, hogy csodálkozását fejezte ki, amiért intejúalanya leereszkedik a "tahó vidéki művházakhoz". Bár a csatorna bocsánatot kért szupersztárja baklövéséért, mégis öröm volt hallani Kuncze Gábort, amikor - nyilván a korábbi esetre is utalva - Havas egyik különösen otromba mondatát "igen tahó megjegyzés"-nek minősítette. Kár pedig a műsorért, mert jól szerkesztik, kiváló előtte a híradó, jól pereg az egész.
Az RTL Klub reggeli örömködését pedig nem nevezném hírműsornak, inkább elszomorít. Bár más meg talán a minisztereket tartja reggelire nehezen emészthetőnek.