Vénasszonycsúfoló Szatmárnémetiből

A két kutató csereegyezmény keretében több erdélyi könyvtárban, levéltárban keresett kiadatlan magyar nyelvű drámaszövegeket, amikor egy körülbelül háromszáz oldalas versgyűjteményre akadtak, s feltűnt nekik, hogy az számos ismert Csokonai-verset tartalmaz. A kéziratos anyagról kiderült, hogy Csokonai egyik debreceni tanítványának a füzete, 1794-ből való. Ebbe írta a diák saját feladatverseit, és időnként tanára, Csokonai, a saját verseit is lediktálta. Így elképzelhető, hogy a diák lejegyzésében hat eddig ismeretlen Csokonai-vers került elő. Ezenkívül a füzetben találhatók Csokonai által saját kezűleg lejegyzett versek is, amelyek ismertek ugyan, de közülük többnek is érdekessége, hogy eddig csak másolatokból ismertük őket, nem a szerző eredeti kézírásában. (A költő irodalmi hagyatékára jellemző, hogy nagyon sok olyan vers van benne, amelyet nem ő vetett papírra, ezért a mai napig újabb és újabb változatok kerülhetnek elő.)
{p}
A kiállításon az eddig ismeretlen hat Csokonai-vers közül kettő olvasható: egy vénember- és egy vénaszszonycsúfoló. "A tárlatnak abban a részében kapott helyet az 'Egy vénasszonyról' című vers is, ahova Dorottya, Karnyóné, tehát az életmű második felének kicsúfolt, kinevetett vénei kerültek" - mondta Demeter Júlia az általuk megtalált műről, amely így kezdődik: "Tudok én a bűnnel egyidős vén kofát, / Kiben sok ezer ránc szántotta a pofát, / Mellynek ordas gödre lett a vénség honnya, / Reszketéssel lotyog, mint a lágy kocsonnya." Ennek a csúfolónak az elnevezését három Csokonai-címjegyzékből ismerte a szakirodalom, és elveszett szövegként tartotta számon. A két irodalomtörténész reméli: végre megtalálták.
(A Magyar Rádió Szonda című műsora nyomán)